Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
Az eosinophil sejtszámváltozás jelentősége ophthalmia sympathica korai felismerésében VARGA MARGIT A sympathiás ophthalmia (továbbiakban sy.o.) elkülönítése banális iridocyclitistől nehéz feladat. A sympathizáló szem tünetei azonosak lehetnek bármely uveitissel. A kezdet lappangó. A gyulladás vagy az elülső, vagy a hátsó uveában kezdődik. Korán felléphet látásromlás, ami arra utal, hogy az opticus, retina és chorioidea megbetedése sy.o.-ban gyakoribb, mint azt általában gondolják ( Woods, Toulant, Larmande, Radnót), csak a beteg nem kerül ebben a stádiumban észlelésre. A betegség később az egész uveára ráterjed. Pritschard volt az első, aki 1851-ben a svmpáthizáló szem eltávolítását javasolta, mint az egyetlen helyes prophilactikus módszert. Critchett 1863-ban demonstrálta, hogy az enucleatio hatástalan, ha már egyszer a gyulladás megjelent az ép szemen. A sy.o. hatásos praeventiója a sérült szem korai enucleatiója, mielőtt abban a jellegzetes pathologiai elváltozások kialakulnak. A biztos periódust általában a sérülés után 2 héten belülinek tartják. Mégis úgy látszik, hogy ha a jellegzetes infiltratio a sérült szemben már kialakult, de a másik szemet még nem érintette, az enucleatio megvédheti az ép szemet sy.o.-tói. Ha azonban a sympathiás uveitis tünetei már megjelentek, a sérült szem azonnali enucleatiója nem befolyásolja lényegesen a betegség lefolyását. Winter a sympathizáló szem szövettani vizsgálatakor azt figyelte meg, hogy ha kevés epitheloid és óriássejtet talált, illetve kicsi volt a pigment-phagocitosis, a sympathizált szemben jobb végső visus-eredményre volt kilátás, mint amikor az epitheloid és óriássejt infiltratio súlyos volt, vagy ha nagy pigment-phagocitosist észlelt. Nagyon nehéz eldönteni, mikor enucleáljuk a sérült szemet, hogy a sy.o. veszélyét elkerüljük. Andresen perforáló sérülés miatt enucleált szemeket vizsgált szövettanilag és 87— 97%-ban nem talált sympathizáló gyulladásra jellegzetes elváltozást. Az atrophizálódó szemgolyókban azonban feltűnően gyakran észlelt sympathizáló gyulladásra jellegzetes jeleket. Ezért azt ajánlja, hogy az atrophiás szemeket feltétlenül enucleálni kell. A zsugorodott szem ismétlődő gyulladásai ártalmas ingert képeznek, amelyek az intraocularis hegek, illetve vérzések következtében jönnek létre. Már régóta megfigyelték sy.o.-ban a szervezet szemen kívül mutatkozó reactióit. Ormond, Jones és Browning, később Rahinovics több esetben észlelte, hogy a keringő vérben megszaporodtak a kis mononuclearis sejtek. Ezt a jelenséget behatóan tanulmányozták abban a reményben, hogy korai diagnostics jel lehet. Bár előfordul monocytosis, de ez a fokozódás nem állandó és megtalálható más eredetű uveitisekben is (Lamb). Szintén ismeretes régebbi leírásokból, hogy sy.o.-ban gyakori az eosinophilia. 1952-ben Radnót is felhívja rá a figyelmet. Edmund egy 8 éves sy.o.-ás fiúnál erősen emelkedett eosinophiliát talált, mely a betegség exacerbatióival és re-Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinika (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye 191
