Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár) A vércsoportok szerepe keratoplastica esetén ALBEBTH BÉLA és MAIL ÁT H LÁSZLÓ A szaruhártya átültetéssel foglalkozó irodalomban régen vitatott, de mindmáig nem eldöntött kérdés, hogy van-e lényeges szerepe a haemagglutinogenekkel ro­kon vagy azonos szaruhártya antigéneknek a műtét után fellépő immunológiai folyamatokban. Franceschetti (1949) és Thomas (1955) klinikai megfigyelé­sekből és abból a régóta ismert tényből, hogy a szaruhártya-transplantatum sorsát a recipiens környezet állapota határozza meg, arra következtettek, hogy a vércsoport figyelembe vétele felesleges keratoplasticánál. Nelken, Michaelson, és Gurevitch — akik e kérdést laboratóriumi kísérletekben is részletesen vizsgál­ták — a vércsoport antigéneknek fontos szerepet tulajdonítanak. Bebizonyí­tották, hogy az emberi cornea A és В vércsoport-antigeneket tartalmaz (1956), illetve a csarnokvízben kimutatták az anti — A és anti — В haemagglutino­­geneket az illető vércsoportjának megfelelően (1957). Ezeknek titere megemel­kedett, ha a beteg incompatibilis eorneát kapott. Nyulakon, ha azokat kera­toplastica előtt incompatibilis vörösvérsejtekkel immunizálták, typusos ,,trans­plantatum betegség” (maladie du greffon) alakult ki (1961). A kérdést vitató klinikai közlemények kis anyagról számolnak be s ellentétes következtetésekre jutnak a vércsoportok szei'epét illetően. (Havener és munkatársai 1958., Mehri és munkatársai 1959., Richter 1965). Klinikánkon kb. két és fél éve arra törekszünk, hogy lehetőleg az ABO rend­szerben compatibilis eorneát ültessünk át. Ettől csak ritkán tértünk el s így anyagunkban újabban kisszámú incompatibilis eset fordul elő. Ezért berendel­tük és megvizsgáltuk azokat a régebbi betegeinket, akiknél az átültetések kap­csán a vércsoportokat nem vettük figyelembe, s véletlenszerűen kaphattak compatibilis, illetve incompatibilis vércsoportú donortól eorneát. A vércsoport incompatibilitásának a transplantatum elszürkülésében játszott szerepére azonban nem következtethetünk minden esetben. Tudjuk pl., hogy keratoconust operálva — ha nem követünk el súlyos technikai hibát — a ko­rong átlátszó marad incompatibilitas esetében is. Súlyos svmblepharonnal tár­sult esetek transplantatu ma pedig rendszerint akkor is elszürkül ha a donor compatibilis. A statisztikai értékelésből tehát e két végletet és a hozzá hasonló állapotokat kihagytuk, valamint az olyan eseteket is ahol műtéti komplikáció vagy postoperativ szövődmény volt az elszürkülés valószínű oka. Röviden azt mondhatnánk, hogy a vércsoportok szerepére csak a második (kétséges) és har­madik (kedvezőtlen) prognostikai csoportból kikerülő esetekből következtet­hetünk. Itt is csak akkor, ha a műtét technikailag hibátlan volt, és nem ész­leltünk a transplantatum sorsát befolyásoló egyéb tényezőt, pl. glaukomát. Ez az oka annak, hogy sok száz régebben operált, de még elérhető betegünk kö­zül, mindössze 81 esetben sikerült utólag vércsoport vizsgálatot végezni. Ha­sonló szempontok szerint válogattuk ki azt a 97 esetet is ahol compatibilis eorneát transplantáltunk. Nehézségek adódtak az eredmények megítélésekor is. Sikeresnek azt az ese­tet vettük, amikor a transplantatum érmentes volt vagy amikor az 1—2 be­nőtt és később obliterálódott érkacs nem okozta a transplantatum elszürkü­­lését, a látás pedig javult. Az eredményeket matematikai statisztikai módszerrel értékeltük. A 97 com­patibilis és a 81 ismeretlen vércsoportú donorból történt átültetés eredményei közötti eltérés vizsgálatára az ún. négy-mezős módszert használtuk. (A mate-167

Next

/
Oldalképek
Tartalom