Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár)

A vércsoportok szerepe keratoplastica esetén

ALBEBTH BÉLA és MAIL ÁT H LÁSZLÓ

A szaruhártya átültetéssel foglalkozó irodalomban régen vitatott, de mindmáig nem eldöntött kérdés, hogy van-e lényeges szerepe a haemagglutinogenekkel rokon vagy azonos szaruhártya antigéneknek a műtét után fellépő immunológiai folyamatokban. Franceschetti (1949) és Thomas (1955) klinikai megfigyelésekből és abból a régóta ismert tényből, hogy a szaruhártya-transplantatum sorsát a recipiens környezet állapota határozza meg, arra következtettek, hogy a vércsoport figyelembe vétele felesleges keratoplasticánál. Nelken, Michaelson, és Gurevitch — akik e kérdést laboratóriumi kísérletekben is részletesen vizsgálták — a vércsoport antigéneknek fontos szerepet tulajdonítanak. Bebizonyították, hogy az emberi cornea A és В vércsoport-antigeneket tartalmaz (1956), illetve a csarnokvízben kimutatták az anti — A és anti — В haemagglutinogeneket az illető vércsoportjának megfelelően (1957). Ezeknek titere megemelkedett, ha a beteg incompatibilis eorneát kapott. Nyulakon, ha azokat keratoplastica előtt incompatibilis vörösvérsejtekkel immunizálták, typusos ,,transplantatum betegség” (maladie du greffon) alakult ki (1961). A kérdést vitató klinikai közlemények kis anyagról számolnak be s ellentétes következtetésekre jutnak a vércsoportok szei'epét illetően. (Havener és munkatársai 1958., Mehri és munkatársai 1959., Richter 1965).

Klinikánkon kb. két és fél éve arra törekszünk, hogy lehetőleg az ABO rendszerben compatibilis eorneát ültessünk át. Ettől csak ritkán tértünk el s így anyagunkban újabban kisszámú incompatibilis eset fordul elő. Ezért berendeltük és megvizsgáltuk azokat a régebbi betegeinket, akiknél az átültetések kapcsán a vércsoportokat nem vettük figyelembe, s véletlenszerűen kaphattak compatibilis, illetve incompatibilis vércsoportú donortól eorneát.

A vércsoport incompatibilitásának a transplantatum elszürkülésében játszott szerepére azonban nem következtethetünk minden esetben. Tudjuk pl., hogy keratoconust operálva — ha nem követünk el súlyos technikai hibát — a korong átlátszó marad incompatibilitas esetében is. Súlyos svmblepharonnal társult esetek transplantatu ma pedig rendszerint akkor is elszürkül ha a donor compatibilis. A statisztikai értékelésből tehát e két végletet és a hozzá hasonló állapotokat kihagytuk, valamint az olyan eseteket is ahol műtéti komplikáció vagy postoperativ szövődmény volt az elszürkülés valószínű oka. Röviden azt mondhatnánk, hogy a vércsoportok szerepére csak a második (kétséges) és harmadik (kedvezőtlen) prognostikai csoportból kikerülő esetekből következtethetünk. Itt is csak akkor, ha a műtét technikailag hibátlan volt, és nem észleltünk a transplantatum sorsát befolyásoló egyéb tényezőt, pl. glaukomát. Ez az oka annak, hogy sok száz régebben operált, de még elérhető betegünk közül, mindössze 81 esetben sikerült utólag vércsoport vizsgálatot végezni. Hasonló szempontok szerint válogattuk ki azt a 97 esetet is ahol compatibilis eorneát transplantáltunk.

Nehézségek adódtak az eredmények megítélésekor is. Sikeresnek azt az esetet vettük, amikor a transplantatum érmentes volt vagy amikor az 1—2 benőtt és később obliterálódott érkacs nem okozta a transplantatum elszürkülését, a látás pedig javult.

Az eredményeket matematikai statisztikai módszerrel értékeltük. A 97 compatibilis és a 81 ismeretlen vércsoportú donorból történt átültetés eredményei közötti eltérés vizsgálatára az ún. négy-mezős módszert használtuk. (A mate-167