Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
1. lm Altéi- von 2 Jahren war in nahezu 100% der Fälle Besserung festzustellen, unter diesen heilten 77% mit vollkommenem Visus. Nach dem 2jährigen Alter vermindert sich die Prognose der Besserung jährlich um etwa 10%, im Alter von 8 Jahren beträgt die Wahrscheinlichkeit des Erreichens von volkommenem Visus nur beiläufig 10%. 2. Am günstigsten waren die Ergebnisse im Falle parafoveolarer Fixierung, am wenigsten günstig im Falle eines vollkommenen Mangels der Fixierung. 3. Die endgültige Besserung des Visus erfolgt bei den 2 bis 3jährigen Patienten zumeist innerhalb % bis % Jahr, bei den älteren innerhalb von y2 bis 3/4 Jahren. Nach einem Jahr ist Besserung nur in Ausnahmefällen zu erwarten. 4. In den eigenen, gegenüber direkter Okklusion sich als refraktär erwiesenen Fällen konnten die Verfasser nach vorangehender inverser Okklusion weder mit dem Euthyskop, noch mit der Innervationsmethode (Sternberg) Erfolge aufweisen. Mit der Korehmárosschen Spalte erzielten sie in drei solchen Fällen Besserung, diese Methode ist jedoch eigentlich als eine spezielle Variation der direkten Okklusion zu betrachten. Auf Grund dieser Ergebnisse ist unter dem Alter von (i Jahren die direkte Okklusion unbedingt zu empfehlen, soll aber auch im Alter von (5 bis 10 Jahren versucht werden, und wird als eine erfolgreiche Methode für die Behandlung der exzentrischen Fixierung betracht et. KÖNYVISMERTETÉS J. Francois és A. Neetens: Increased intraocular pressure and optic nerve atrophy. (Emelkedett szemnyomás és látóideg atrophia). Editions Arseia S. A. Bruxelles. 1966. 352 old. A monographia a nervus opticus elülső részének vérellátásával és az emelkedett intraocularis nyomás következtében kialakuló szöveti elváltozások, functionalis kiesések közelebbi okaival foglalkozik. A szerzők a látóidegfő normál vérellátását különböző kontrasztanyagok injiciálása után végzett angiographiai, historadiographiás és normál histologiai feldolgozás kombinációjával vizsgálják a lamina cribrosa vérellátásában résztvevő artériás ágak, collateralisok és anastomosisok normál variációit és az ezek között létező összefüggéseket, valamint az egyes ellátási területek jellemző capillaris typusait. Részletes histologiai elemzés foglalkozik a szöveti, különösen az idegi atrophiák okaival, az emelkedett intraocularis nyomás esetén jellemzően kialakuló cavernosus atrophia pathogenesisével és a vascularis atrophiákkal szemben mutatott jellemző különbségekkel. Több, mint 200 különböző klinikai kórkép vizsgálati eredményeinek elemzésével, állatokon experimentális glaucoma, essentialis hypertonia és érfalkárosodás létrehozása után végzett histologiai feldolgozás értékelésével értékes következtetéseket vonnak le a szerzők az emelkedett intraocularis nyomás, az artériás nyomás és az érfalkárosodás összefüggéséről a glaucomás szöveti destructiók és a functionalis kiesések pathogenesisének szempontjából. Végül kibernetikai módszerekkel, a lamina cribrosa vérellátásának analóg, statikus, villamos modelljén végzett számszerű mérésekkel vizsgálják, hogy az emelkedett intraocularis nyomás hogyan változtatja meg az egyes anastomozáló területek véráramát, localis isehaemiát okozva a lamina cribrosa területén. Összegezve a sokoldalú, újszerű vizsgálati, kutatási eredményeket a szerzők alapvető következtetéseikkel a glaucoma pathomeehanismusának tisztázását jelentős lépéssel segítik elő. Jobbágyi Péter Wolfram Aust: Pleoplik und Orthopük. (S. Karger Basel 1966. 123 oldal. DM. 19,—). Gyakorlati kézikönyv a strabismus concomitans convergens konzervatív kezelésére. Megállapítja, hogy az európai és amerikai statisztikák szerint az esotropia 2—4%-ban fordul elő, ezért a leggyakoribb szembetegségekhez tartozik. Bangerter pleoptikai gyógykezeléséről még nem szereztek elegendő tapasztalatot s így elsősorban a Cüppers által már jól ismert methodusokat ismerteti. Hangsúlyozza az anamnesis és általános vizsgálat fontosságát. Táblázatban foglalja össze a kancsalsági formákat normális, vagy anomalis correspondentiával, amblyopiával vagy amblyopia nélkül, centrális, vagy excentrikus fixátióval, és a visus, refractio meghatározása mellett pontosan leírja ezek differential-diagnostikai (synoptophorban is) lehetőségeit és a vizsgálati módszereket. Különösen sokat foglalkozik a binocularis látás vizsgálatával, az occlusio indicatiójával és általában a pleoptikai kezeléssel. Értékes megállapításokat tesz az alternáló kancsalság therapiáját illetőleg is. Nem foglalkozik a strabismus műtéti indicatiójával, azonban megemlíti a műtét utáni teendőket, valamint a bifocalis correctio alkalmazását és a fusio begyakorlását. Nem törekszik teljességre. Egy ilyen kézikönyv hazánkban is még előbbre lendítené a kancsalság elleni küzdelem effectusát. Molnár Lajos 126
