Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-06-01 / 2. szám
L. Molnár: Vaccinia on the eye. Based on 5 personal cases alterations of the eye produced by variola or any other viruses are emphasized. Gamma globulin given in due time decreases the severity of the complications. In case of disciform keratitis with regular control prednisolone is effective. Against secondary infections antibiotics should be given. L, Molnár: Vaccinia am Auge. Anhand von 5 Fällen wird auf die durch Variola oder durch irgendeinen anderen Virus verursachten schweren Veränderungen am Auge hingewiesen. Durch frühzeitig verabreichtes Gammaglobulin wird die Schwere der Komplikationen vermindert. In Keratitis disciformis ist unter Kontrolle verabreichtes Prednisolon wirksam. Als Prävention einer sekundären Infektion ist Antibiotikumverabreichung ratsam. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) A vaccinia okozta szemelváltozásról SÁRMÁNY JUDIT és OPAUSZKY ANNA Jenner 1798-ban felfedezte, hogy a tehén-himlő (variola-vaccina = vaccinia) hólyagtartalmával végzett fertőzés gyakorlatilag veszélytelen eljárás s védettséget nyújt a variola vera ellen. E védőoltás gyors elterjedésének eredménye, hogy járványos megjelenése azokban az országokban, ahol a védőoltást bevezették, megszűnt, s legfeljebb csak behurcolt esetek alakjában fordul elő. (Hazánkban 1826 óta kötelező a himlő elleni védőoltás.) Az utóbbi években a variola vera szórványosan újra feltűnt Európában, így Angliában, Németországban, Svédországban, Lengyelországban s 1963 őszén nálunk is. A közlekedés fejlettsége, főleg a légiforgalom gyors emelkedése következtében számolni lehet a behurcolt esetek ismétlődésével. Ez teszi időszerűvé, hogy a járvány elterjedése ellen alkalmazott és kötelező védőoltással, amely nem minden esetben zajlik le szövődmények nélkül, foglalkozzunk és a klinikánkon előfordult 2 esetet ismertessük. A vaccinia vírusa lokális megbetegedést okozhat a szemen (vaccinola), melyről már a legrégibb irodalomban is találunk adatokat. Critschett (1877), Senut (1886), Eagleton (1890), Schirmer (1891), Hirschberg (1892), Schmitz (1894), Purtscher (1895), Bossalino (1898j-ban közöltek eseteket (3). E szerzőket követően egymás után jelennek meg közlemények a vaccinia, illetve a vaccinacio következtében fellépő szemelváltozásokról. Morax 1906-ban 10, Atkinson és Scullard 1919—1940-ig 91 esetet ismertet. Ma már több mint 300 esetről tud a szakirodalom, de valószínűleg több fordult elő, csak nem ismerték fel (35). Ezen szemmegbetegedések arra engednek következtetni, hogy az immunitás, amely az egész szervezetre kihat, nem terjed ki a szemhéjra és a szemre (4, 16, 19, 35). E szemmegbetegedés igen sokféle lehet. Leggyakoribb a szemhéj izolált elváltozása vaccinia blepharitis alakjában (7). Ezenkívül conjunctivitis, szaruhártya infiltratum (fekély), iritis, chorioiditis, retinitis, uveitis és szemizombénulás léphet fel. Mint későbbi következmény szemhéjszél megvastagodás, synblepharon, canaliculus szűkület, trichiasis maradhat vissza. A megbetegedés ektogén, de az endogén eredet sincs kizárva. Amennyiben a beoltott személy önmaga betegszik meg, vaccinia secundaria, ha pedig a beoltott személyről a vírusok egy másik személyre kerülnek át, vaccinia inoculata néven jelölik az irodalomban. Az ektogén, illetve endogén fertőzést egyes szerzők direct vagy indirect fertőzésnek is nevezik. A direct gyorsan múlik, a legtöbb esetben nyomnélkül, az indirect lassú lefolyású (18). A vaccinia secundariánál és inoculatánál a fertőzés oka elsősorban az, hogy a „pusztulatartalom hosszú ideig fertőzőképes marad” (21). így az anyák — ápolás közben — gyermeküktől elkaphatják, más esetben zsebkendővel — amelyen pusztulatartalom van — a vírus a szembe kerülhet (11). A kórkép kialakulását igen kis bőrsérülés, vagy fennálló szemhéjszéli gyulladás elősegíti (19), de feltételezhető az allergiás tényezők szerepe is (28). Létrejöhet azonban teljesen ép szemhéjbőr esetében, ha ez rendkívül 94
