Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-09-01 / 3. szám
DR. PELLÄTHY BÉLA í89S —1966 Dr. Pelláthy Béla egyetemi magántanár, a miskolci Erzsébet Közkórház nyugalmazott szemészfőorvosa, 1966. április 15-én hosszas betegség után meghalt. Pelláthy Béla mögött értékes tudományos és érdemekben dús társadalmi tevékenység állott. Szemorvosi pályáját 1921-ben, az akkori II. sz. budapesti szemklinikán Hoór Károly professzor mellett kezdte, majd ugyanott Blaskovics László mellett folytatta, egészen 1941-ig, amikor véglegesen Miskolcon telepedett le, mint az Erzsébet Megyei Közkórház szemész-főorvosa. De még ezt megelőzően tudományos érdemei alapján a budapesti egyetem ,,A szem sérülései” tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítette. Tudományos munkássága, amelyet mint miskolci főorvos is lankadatlanul folytatott, a szemészeti therapia és a szemészeti műtéttan területére terjed ki. Hazai és külföldi folyóiratokban (nem hiánytalan összeállítás szerint) 36 közleménye jelent meg és ,,A szem sérülései” című monográfiája (Budapest, Egyetemi Nyomda, 1936). Mint Blaskovics-t&mtv&nyt, főleg a plasztikai eljárások és a hályogoperáció foglalkoztatta. A felső szemhéj pótlására kitűnően bevált új eljárást alkotott. Ismeretessé váltak a hályogseb biztosítására törekvő munkái. A Magyar Szemorvostársaságnak 1922-től kezdve volt tagja; 1925-tői pénztárosa, majd 1935-től 1941-ig főtitkára, s mint ilyen, egyúttal a Szemészet szerkesztője (Grósz Istvánnal együtt, aki akkoriban a társaság jegyzője volt). A szerkesztőbizottság újraszervezése során 1950-tői kezdve haláláig e bizottság tagja volt. Pelláthy Bélát a pályája iránti lelkesedésen és odaadáson kívül az aprólékosságig menő gondosság és figyelmesség jellemezte. Ez a tulajdonsága különösen előnyösen jelentkezett műtéti tevékenysége közben. Mint egykor Blaskonics, ő is végtelen türelemmel és pontossággal tudta a legbonyolultabb szemészeti műtétet végrehajtani. Élvezet volt nézni őt a Blaskovics-féle ptosis-operáció közben, amelynek sikere a finom részletek gondos kidolgozásától függ, s amelyet nála jobban senki nem tudott végrehajtani. Ugyanez a szeretetreméltó figyelem és gondosság jellemezte társadalmi, titkári és szerkesztői tevékenységét. A Miskolcon rendezett szemorvosi összejöveteleken mint házigazda és elnök figyelme a rendezés minden részletére gondosan kiterjedt. Baráti légkört teremtett az üléseken, s noha ügyelt a szabályok, időpontok betartására és a zökkenőmentes lefolyásra, a résztvevők mindig elégedetten, felejthetetlen élmény emlékével távoztak. Beosztottjaitól, osztálya dolgozóitól is rendet és fegyelmet követelt, amivel néha a merevség és szigorúság látszatát keltette, de ezzel is csak mindenki javát szolgálta. Állandóan tanított és nevelt. Ilyen volt a nagyszámú betegével szemben is, de ezzel is a betegek megbecsülését vívta ki a maga számára. Magánéletében szerette a szépet. A festőművészet kitűnő szakértője és értékelője volt. Szeretett utazni és szerette a természetet. Sajnos,— élete utolsó 10 évében betegsége mindinkább az ágyhoz kötötte. A magyar szemorvostársadalom értékes tagját veszítette el vele. Kettesy Aladár 9 Szemészet 12P
