Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
Hajdú-Bihar Megyei Tanács Kórháza (igazgató főorvos : Mányi Géza) Szemosztályának (osztályvezető főorvos : Fazakas Sándor az orvostudományok kandidátusa) közleménye Trachomás betegek kezelése UV-sugárral KOLESZÁK GYULA, SALLAI SÁNDOR A XX. század elejétől kezdve számos szerző megkísérelte trachomás betegek gyógyítását [7F-sugárral és napfénnyel. Gronholm 1902-ben 98 esetből 79 gyógyulást ért el napsugárral. Lundsgaard 1909-ben, Mohr—Baum 1911-ben U V sugáré terápiát alkalmazott. Megállapították, hogy a friss trachomás esetekben hatásos, míg az erősen mélybeterjedő csomók esetében kevésbé. Baumann 1920-ban, Valenza 1924-ben, Taparelli 1925-ben, Sanquinetti 1926-ban számolt be U F-sugarakkal végzett therápiás kísérletekről. Lo-Russo Finsen terápiát alkalmazott és 62 esetből 48 gyógyulást ért el. Carrni 1927-ben, Nichelatti 1928-ban az 17 F sugárkezelést gyógyszerekkel kombinálta. Harston, Moutagn, majd 1.9,'IÁ-ban Duke-Elder számol be trachomás betegek 17 F sugárkezeléséről. Wright 1923-ban a napfényt lencserendszerrel koncentrálta a trachomás kötőhártyára. Chordas, Mura, Kásás, optika nélkül kezelt 1929- ben nagyobb számú trachomás beteget napfénnyel, a téli hónapokban pedig quarclámpával ; .50,5 %-cs gyógyulásról számolt be. A szerzők eredményei nem egységesek, de megegyeznek abban, hogy a napfény és az UV sugárkezelés nemkívánatos hegesedést hoz létre. Ez érthető is, hiszen nem differenciálták az UV sugármező biológiai és destructív hatású tartományait. Koller szerint a tavaszi és a nyári napsütésnek azért nagyobb a gyógyító hatása, mert nagyobb az UV/b tartománya az UV ja és UV jr tartományokhoz viszonyítva. így érthető, hogy a sugárterápiát minden más kezelési forma, mely relatíve nem hegesített, háttérbe szorította. Napfény dirrekt besugárzásával trachomás szemeken 1959 nyarán terápiás effektust értem el (К) optikai apparátus nélkül (7 fő). A kezeléseket két naponként végeztem. A beteg conjunktivákat (egyszerre az alsókat, vagy felsőket) kifordítottam és 15—15 percig insoláltam direkt napfénnyel. Nyáron a déli órákban. A betegek gyógyszert nem kaptak. Kezelés után enyhe hyperaemián kívül más tünetet nem észleltem, a betegek a kezelést, ami összesen 30 napig tartott, jól tűrték. A trachomás csomók kezdetben az alapszövet vékonvodásával arányosan kiemelkedtek a szintből, majd a kezelés végére eredeti nagyságuk felére zsugorodtak. Az insolálások előtt a conj. kenet záradék pozitív volt, utána záradékot kimutatni nem tudtam. Ezzel az eljárással nem sikerült a betegeket klinikailag tünetmentessé tenni, bár hegesedést a kezelés végén nem láttam. Később az elégtelen klinikai gyógyulás miatt abstersiót végeztem. Fenti eredményt úgy magyaráztam, hogy a nap spektrumának UV szakasza fejtette ki a terápiás hatást Főleg az UVjb, mivel Downes és Blunt (1877) szerint biológiai szempontból ezek a sugarak a leghatásosabbak. Az C/F-sugár meghatározása a Solaris sprektumban igen nehéz. A legrövidebb lemért hullámhossz a föld felszínén 2863 A. (Götz). A látható fény hatása a spektrum UV szakaszán alapszik (Thiel). Az okát nemrégen találták meg. A baktériumok a fágok az U Г-vei (Greer és ZAimenhoff, Szybalszky), valamint a látható fénnyel szemben szenzibilizálhatók (Sthal, Grasemann, Okur, Fox, Laird). Az UV sugármezők baktericid hatásának maximuma 2600 Á és ez 3200 Á-nél 0-ra esik (Koller). Felbátorítva az eddig alkalmazott módszerektől, eredménytől, de azoktól eltérően úgy végeztük a sugárkezelést, hogy az UV sugármezőből a szövetekre káros, hegesítő UV /с tartományt kiszűrtük és annak csak biológiailag optimális tartományával (UV/b) kezeltük betegeinket, az általam szerkesztett ,,Tracholux UV. 300” nevű szembesugárzó készülékkel (1. ábra). 96
