Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
3. táblázat A glaukómás nyúl tonográfiás mutatószámai / Sorszám Elfolyási tényező* ^0—3 Elfolyási szám* P o/C'o— 3' J. o. B. o. J. o. B. o. a) 0.11 0,13 285 99 1. 1820 138 b) 0,01 0,10 a) 0,11 0,05 126 552 2 b) 0,09 0,02 102 1136 a) 0,08 0.05 182 842 *' b) 0,04 0,08 339 469 4. 0.05 0,04 219 522 Rigiditási korrekció nélkül. tonométerrel végzett szemnyomásmérés methodikai hibáit vizsgálva, azt ajánlották, hogy a kísérletező a mért skálaértékkel számoljon, annak változásait értékelje. Phillips és munkatársai modellkísérletekben és emberi buphthalmus-os szemeken kimutatták, hogy a normális cornea radius figyelembevételével konstruált impressziós tonométer, a szem volumenének és görbületi sugarának discrepantia-ja miatt, alacsonyabb értéket mér a a valóságosnál. Ha az applanációs rigiditási tényezőt (szemnyomásmérés : 2 különböző applanációs felületű prizmával — Kruse) összehasonlítjuk a differenciatonometriával nyert rigiditási tényezővel (szemnyomásmérés : normál applanációs felületű prizmával és impressziós tonométerrel — Schmidt, 1956) — látható, hogy a baloldali értékek jól egyeznek egymással, a jobb oldali értékekkel szemben. Az applanációs rigiditási tényezőt a klinikánkon kidolgozott képletek és Vc táblázatok segítségével határoztuk meg (Strobl). A bal szem egyértelmű rigiditás-fokozódását, a sclera nagyfokú tágulásával járó ,,tűlnyújtással” magyarázhatjuk. A jobb szemen, az első méréspárnál mutatkozó alacsony rigiditási tényezőt pedig, a sclera még nem nagymérvű fokozatos tágulásával általában járó rigiditáscsökkenés indokolja. A jobb szemen, az asztigmia kialakulásával, a kétfajta rigiditási tényező már nem egyértelműen növekszik, ami, a sclerának itt is meglevő, túlnyújtásos vékonyodása mellett, valószínűleg az asztigmia szerepére utal. — Ezenkívül a jobb szemen, a vártnál lényegesen magasabb impressziós skálaértékeket, részben okozhatja az ún. ,,folyósodás” (Fiiessen) jelensége is : a jobb szaruhártya felszínén még órákkal a mérések után is, látható volt az elektrotonméter-fej talpának ,,gyüszűszerű” lenyomata. A humán congenitális glaukómás szemek rigiditásának jelentős ingadozását, amely ingadozás csak részben magyarázható a mérések technikai nehézségéből eredő hibával, rész jelenségként a fenti tényezők is okozhatják (Ytteborq,, Castrén). Ép nyúlszemeken végzett perfúziós kísérletek kimutatták a nyúlszem selerájának a gyermeki szem sclérájával való hasonlóságát (Ytteborg2), tehát ebben a vonatkozásban, feltételezhetjük párhuzamosságot az emberi és házinyúl szem hvdrophthalmusa között. Az elmondottakból is következik, hogy a glaukómás nyúlon végzett tonográfiás vizsgálatok mutatószámai csak relatív érvényűek. A jellemzőket 70
