Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
Friss esetben a lárvapraecipitációs próba, valamint a eosinophilia alapján a betegség kórismézhető. Az egyéb serológiai próbákhoz megfelelően tisztított antigénre volna szükség, melynek előállítását hazai immunbiológiai laboratóriumaink ez idő szerint nem tudják vállalni. A kongenitális, szimmetrikus gyulladás vagy fejlődési rendellenesség kapcsán létrejött maculaelváltozások általában szövetpusztulást, hiányt okoznak, míg esetünkben szövetszaporulattal van dolgunk. Klinikánkon hasonló elváltozást eddig nem észleltünk, és az irodalomban sem találtunk — kivéve a toxocara granulómákat — esetünknek megfelelő közlést. Nem állíthatjuk, hogy betegünk kétoldali szemfenéki elváltozását toxocara lárva okozta, azonban meg kell állapítanunk, hogy az elváltozás megegyezik az angol szerzők által közölt Toxocara okozta granuloma klinikai képével. Különös érdekessége az esetnek, hogy a beteg anyja terhessége VII. hónapjában súlyos tüdőgyulladáson esett át, mely szokatlan hosszú ideig tartott. A fajlagos gazdában a lárvák a tüdőben vedlenek másodszor, miközben tüdőgyulladást okoznak. Ugyanez történik a köztigazdában is, azonban ennél a lárvák a tüdőben betokolódnak, majd elpusztulnak. Meszes tok nem képződik, így nyomuk a tüdőben nem mutatható ki. A fajlagos gazdában az intrauterin fertőzés igen gyakori (Piekarslci). Hogy a köztigazdában ugyanez előfordulhat-e nem tudjuk, a kérdést megkíséreljük állatkísérletekkel tisztázni. A magyar parazitológiai irodalomban a toxocarával kapcsolatban humán vonatkozású adatot nem találtunk. A megbetegedések valószínűen rejtve maradtak ; mivel a magyar kutyák és macskák toxocara fertőzöttségének aránya hasonló az angol-amerikaiakhoz. így alig tételezhetjük fel, hogy hazánkban emberi toxocara megbetegedés ne fordult volna elő. Közleményünkkel erre az újabb pathogenetikai lehetőségre kívántunk felhívni a figyelmet. összefoglalás Szerző a lárvagranuloma klinikai képének ismertetése után saját esetét mutatja be. 20 éves nőbetegnél észlelt kétoldali maculaártalom a klinikai kép alapján azonos a toxocara granulomával. Megfelelő antigén hiányában nem volt mód a feltételezett diagnózist serologiai próbákkal alátámasztani. Irodalom I. Ashton, N. : Brit. J. Ophthal. 1960. 44, 129—248. — 2. Beautyman, W, Woolf, A. : J. Pathol. Bacteriol. 1961. 63, 635—647. -— 3. Beaver, P. C., Synder, C. H., Carrera, G. M., Dent, J. //., Lafferty, J. W. : Pediatrics, 1952. 9, 7—19. — 4. Braun-Vallon, 8., Dhermy, P. : Bull. Soe. Ophthal. Fr. 1963. 63, 20—24. — 5. Braun- Vallon, S., Ashton, N., Duguld, I. M., Dhermy, P. : Ann. oculist. 1964. 217—240. — 6. Duguld, I. M. : Brit. J. Ophthal. 1961. 45, 706—717. — 7. Duguld, I. M. : Brit. J. Ophthal. 1961. 45, 789—796. — 8. Harris, W. : Brit. J. Ophthal. 1961. 45, 144—146. — 9. Irvine, W. C., Irvine, A. R. : Am. J. Ophthal. 1959. 47, 185—191. — 10. Nichols, R. L. : J. of Parasitol. 1956. 42, 349—362. — 11. Piekarslci, G. : Lehrbuch der Parasitologie. Berlin, 1954. Springer, 399. old. — 12. Wilder, H. C. : Trans. Am. Ac. of Ophth. and Otolaryngol. .I960. 55, 99—109. Я. Худомел: Двусторонняя токсикорная гранулема? После описания клинической картины личиночной гранулемы, автор приводит историю болезни своей больной. По клинической картине изменения в области желтого пятна у больной 20-ти лет могут считаться токсокарной гранулемой. Диагноз из-за отсутствия соответствующих антигенов серологически не был подтвержден. Изменения по всей вероятности являются врожденными. J. Hudomel: Bilaterales Toxocara Granulom ? Nach Beschreibung des klinischen Bildes des Larvengranuloms berichtet der Verfasser über den eigenen Fall. Auf Grund des klinischen Bildes ist die an einer 39
