Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
Debreceni Orvostudományi Egyetem, Szemklinika (Igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár) Gyógyszeres és műszeres műtéti előkészítés a szemészetben E ÁCZ JÓZSEF Az előkészítés célja, hogy a beteg a műtét zavartalan kivitele és az utókezelés szövődménymentes lefolyása szempontjából optimális állapotban kerüljön műtőasztalra. A felmerülő számos részletkérdés közül csupán hárommal óhajtok most foglalkozni. A psychosomatikus relaxatióval, a bulbus hypotonizálásával és a conjunctivazsák csíramentesítésével. Minden műtét többé-kevésbé súlyos psychikai stresst jelent, melynek átvészelésében a szervezetet támogatni kell. Különösen fontos a fájdalomtól való félelem leküzdése, mely egyszerűbb esetben már csupán megnyugtatással elérhető. Ez a verbális, psychés előkészítés azonban bizonyos határon túl nem fokozható. Ezért már régóta próbálkoztak különféle nyugtató és bódító szerekkel (Atkinson). Nagy haladást jelentett az első tranqúillans, a klinikai célra is alkalmazható chlorpromasin. Más gyógyszerekkel— antiallergicumokkal, fájdalomcsillapítókkal, hypnotikumokkal — kombinálva erősen leszorították a műtéti shock előfordulását, megteremtették a lehetőséget a potentiált narkosisra, (Véghelyi) és helyi érzéstelenítésre. Szemészeti műtéteknél ez utóbbi különös jelentőséggel bír (Agarwal, Barraquer, Csüllög, Orbán, Radnót). A legújabb maior tranquillans, a Frenolon alkalmazása újabb előnyökkel jár. Elődjéhez hasonlóan főleg a hypothalamuson keresztül fejti ki hatását, de figyelemre méltó előnyösen kiemelkedő kérgi hatása is. A mi szempontunkból fontos tensio-csökkentő hatása az előzőekhez viszonyítva mérsékeltebb és sokkal kevésbé hajlamosít orthostaticus collapsusra. A helyesen megválasztott és jól dosirozott előkészítés után azonban még a befolyásolhatatlannak tűnő ún. fix hypertoniák is lényegesen mérséklődnek (30—60 Hgmm). Ez a tensiócsökkenés bár nem tartós, mégis jelentősnek kell tekintenünk, mert átsegít bennünket az expulsív vérzés szempontjából kritikus időtartamon. Természetesen ez így is collapsus veszéllyel jár, amit ez ideig úgy oldottak meg, hogy az előkészített beteget vízszintes helyzetben szállították (Csüllög, Véghelyi). Előkészítésünk mellett, mint azt a tapasztalat bebizonyította, ettől eltekinthettünk. A szükséges mozgásokat azonban mindig támogatással végzik a betegek, s így még a kb. //2%-ban előforduló collapsus kellemetlenségeit is elkerüljük. Természetesen a gondos felügyelet sem mellőzhető, mert bár a potentiált betegek spontán aktivitása kb. felére csökken, a nem látó, rosszul halló, desorientált betegek felesleges mozgását meg kell akadályoznunk. Különösen ügyelnünk kell a ritka, de kellemetlen invers-hatásra, amikor mozgáskényszer és nyugtalanság lép fel. A spontán aktivitásnál fokozottabban, mintegy i/d-ára csökken a betegek célszerűtlen aktivitása (Borsy, Angyal), mely a precíz szemészeti műtéteknél a jó eredmény egyik előfeltétele. A műtétekkel mindig együtt járó, illetve az azt megelőző anxietás okozta izomtónus-fokozódás, valamint a psychomotoros nyugtalanság leküzdésére azonban az egy dózisban adott Frenolon önmagában elégtelen. E mellett szól Angyal megfigyelése is. Különféle methodusokkal szerzett tapasztalatok alapján olyan kombinációt állítottunk össze, mely általános elvet érvényesít, de lehetőséget nyújt az egyéni szükségletek kielégítésére is. Az általuk kidolgozott gyógyszeres előkészítés 3 lépcsős. 18
