Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
lagen betegségekhez való sorolása nem megalapozott (Manschet). Letterer is ellenzi az azonosítást kimondván, hogy a kollagenosis nyelvzavaráért nem a pathológus a felelős, az általánosítás a klinikusok részéről nyilvánul meg. Mindezek ellenére vannak szerzők, mint Wolter és Boldt, akik a scleritist a kollagén betegség egyéb tünetei nélküli equivalensként tekintik. Tenont-tok. A szemgolyót körülvevő kötőszövetes tok gyulladása (Tenonitis, sclero-Tenonitis, synovitis) vagy elsődleges, vagy a szemgolyó mögötti szövetek (izmok stb.) gyulladásához társul. Gyakori a rheumás aetiologia. A szemizmok ritkán betegszenek meg elsődlegesen. Abelsdorf hyperergiás myositisnek megfelelő kórképet írt le Aschoff-féle csomókkal. Itt bemutatom egy saját esetünket. 21 éves fiatal lánynál csaknem tumorszerűen megvastagodott a külső-egyenes tája, fájdalmas, mérsékelten gyulladásos környezettel. A szövettani kép granulomás myositis, melynél feltűnő a hasonlatosság a tuberculoid szövethez. Az uvea túlérzékenységi reactiói : Az uvea szöveti felépítettsége, dús érellátása, sinusrendszere bő anastomosisai, a suprachorioideában Salzmann, Müller és Schweitzer által kimutatott simaizom elemek kötőszövetének colloidopexiás tulajdonsága a retikuloendothel és hízósejtek jelenléte — együttesen jó lehetőséget nyújtanak immunreactiók számára. A túlérzékenységi uveitisek a század eleje óta ismertek, de nem volt még tisztázott, hogy milyen immunmechanismusnak tulajdonítsunk szerepet és az sem volt felderítve, hogy az aetiologia! csoportosítás szerint milyen agens az, mely a sensibilisatiót okozza. A nagyszámú kísérletes anyag Nicoll, Abt, Sattler, Römer, Elschnig, Riehm, Szily, Oebb, Arisawa, Woods munkásságában halmozódott fel. Kísérleteik jólismert prototípusai a szemészeti allergológiának. Fontos megállapítás volt, hogy Derrick és Swift előzetes sensibilizálás után bőr alá helyezett streptococcus-agar implantatummal iritist idézett elő, bizonyítván, hogy uvealis gyulladások bakteriális antigént rejtő focusból kiválthatók. Ugyanezt bizonyította Segal fehérje sensibilisatio útján. Schlegel 1954-ben megállapította, hogy intravénás reinjectióra hevesebb uvealis reactiót kap, ha a szemet primeren sensibilisálta, ezzel feltételezte, hogy az uveában localis antitest képzés valószínű. Ennek bizonyítása Coons módszerrel elsőnek Witmernek és Qoldmannak sikerült 1955-ben. Ezzel az uvea gyulladásainak immunmechanismusa antigen-antitest reactió alapján kísérletes igazolást nyert. Az uveitisek klinikai felosztása ezen időtől kezdve experimentális és klinikai tapasztalatokra épült s ez a következő : 1. anaphylaxiás (atopiás) reactiók : állati fehérjék, serumok, pollen drogok szerepelnek. 2. Mikroba allergiás reactio. a) nem granulomás (strepto-, tbc. staphylo, gono- és pneumococcus), b) granulomás formák (tbc, lues, toxoplasmosis, brucellosis). 3. Autoimmunreactiók : a) sympathias opthalmia, b) endophthalmitis phakoanaphylactica. 4. Glaukomato-cyclitises krízis ? Anaphylaxiás típusú korai gyulladás szérumbetegség és angioneurotikus oedema, kapcsán fellépő uveitis. Az antiserumok (tetanus, diphteria, antipneumococcus serum) okozta általános tünetek között közismerten jelentkezhetnek iridocyclitisek. Sedan és Guillot placenta injectio sorozat után 6 hét múlva placenta darabot helyezett a bőr alá, miután 4 nap múlva heves uveitist kapott. — Az angioneurotikus oedema képét Weekers és Barrac allergiás „paroxysmalis intraocularis oedema” megjelöléssel írták le részletesen. Tensioemelkedés és exophtalmus lehetséges. Minden valószínűség szerint, ezek azok a hypertensiv benignus reactiók, melyek múlóak és nem azonosak a glaukomával. Ilyen esetekben azonban a túlérzékenységre vonatkozó általános kórelőzmények felderítése nagyon fontos. Potvin és Bossu a cornealis oedema isolált előfordulására is. utalnak. Mikroba allergiás csoport számára Woods, mint ismeretes, nem granulomás és granulomás reactiókat vett fel. A kísérletes morphológia úgy az anaphylaxiás korai, mint a késői tuberculintípusú immunogen endophthalmitiseket általában jól követhető histologiai besorolás szerint kezeli, mégis a nem granulomás és granulomás beosztás bizonyosan nem lehet élesen elhatárolt. Ez érthető is, mivel az uveitisek különböző immunmechanismussal hozhatók létre és pathogenetikailag igen komplex uvealis reactiókról van szó, melyekben a disponibilis antigen-antitest arány szerint az allergisálódás módja az allergenek koncentratiója szerint az érhártya gyulladása enyhe erythemás, az Arthus-reactio a polymorphonuclearis és súlyos izzadmányos vasculonecroticus gyulladások képében folyhat le (Silver stein, Zimmermann). A komplex láncreactióban a szöveti denaturatiós termékek az autoagressiós mechanismus útjára 118
