Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikája (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) Az intraocularis hámburjánzásról KADNŐT MAGDA és BÖLCS SÁNDOR Az irodalomban az utolsó évtizedben feltűnően sok közlemény jelenik meg hámnak, illetőleg implantátiós cystáknak intraocularis előfordulásáról. Ennek egyik oka az lehet, hogy Angliában és az Egyesült Államokban az utolsó évtizedben igen nagy az érdeklődés a szövettani vizsgálatok iránt. Gondosan feldolgozzák az enukleált bulbusokat és közlik az eredményeket. Statisztikai adatok a mienkkel összevetve viszonylag magas százalékban mutatnak ki műtétek után hámburjánzást más országokban is. Payne közlése szerint az USA-ban a cataracta műtét után enukleált szemek 11—21°/0-ában hámburjánzást találtak és ez az adat azonos 5 nagy laboratórium anyagában. Regan anyagában 77 epithelinvasio miatt eltávolított szem közül 71 esetben cataracta műtét után keletkezett az elváltozás. Blodi 287 cataracta műtét után enukleált szemet dolgozott fel. Az enukleatio 69 esetben, tehát 24%-bati intraocularis hámburjánzás miatt történt. Pau és Fernholz 10 esete közül 9 esetben extractio után, egy esetben sérülés után jött létre a hámburjánzás. Nónay 1942-ben megjelent közleményében 4 eset közül 3 hályogműtét utáni volt. Otradovec és Zicha 3087 extractio esetéből 7 esetben talált epithelinvasiót. Klinikai anyag feldolgozása nem ad reális képet a hámburjánzás előfordulásáról. Az enukleált szemek szövettani feldolgozása kapcsán derül csak ki, hogy a postoperativ gyulladások, tensioemelkedések sokszor intraocularis hámburjánzás következményei. Annak ellenére, hogy gondos figyelemmel kísérjük a hám előfordulását a szemben, az intraocularis hámburjánzás anyagunkban alig fordul elő műtét után. Az irodalom a mellett tanúskodik a hám burjánzása műtéti technikai problémákkal kapcsolatos. Imre varrattal vagy annak Papolczy által módosított formájával, tehát olyan lebenyekkel végzett és varrott sebek esetén, ahol a hámnak kevésbé van módja a cornea lemezei közé férkőzni, az intraocularis hámburjánzás igen ritkán előforduló complicatio. A chymotrypsin és trypsin alkalmazása kapcsán sem támadt nagyobb százalékban hámburjánzás. Ez annál feltűnőbb, mert sebgyógyulási zavarok előfordulnak. Ezek is elkerülhetők, ha gondoskodunk arról, hogy az enzym ne kerüljön érintkezésbe a sebfelületekkel. Az intraocularis hámburjánzás pathomechanizmusát sok vonatkozásban kísérleti vizsgálatok is tisztázták. Ügy látszik döntő előfeltétel a rosszul záró seb, de megkönnyíti a hám benövését az iris előesése. Majmokon Regan a hámburjánzás különböző klinikai és szövettani alakjait tudta előidézni. Sutherland nyulakon kísérletezett. Megállapítja, hogy a hámburjánzás gyakoriságának oka a eorneosklerális varratok, illetve az ezekhez készített metszés módja és ezért megfelelő nagyságú kötőhártylebeny készítését javasolja. Nagyon érdekesek Platz és munkatársainak egereken végzett vizsgálatai : methylcholantrénnel átitatott selyemfonalakkal intraokularis hámburjánzást, sőt annak rosszindulatú elfajulását is elő tudták idézni. Ezekben a kísérletekben az emberen előforduló háminplantátio szempontjából kisebb jelentősége van. Gallardo és Weidenheim is a corneo-sklerális varratokat teszi felelőssé az általa észlelt 9 postoperativ esetben bekövetkező hámburjánzásért. Vannas is a megfelelő műtéti technikát tartja a legjobb preventiónak. A régebbi irodalom is bőven foglalkozik az intraoculáris hámburjánzás keletkezésével. Ezek az adatok megtalálhatók Pau és munkatársa cikkében. 66
