Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
melyre vonatkozólag a szerzők véleménye ilv vonatkozásban különböző, eseteinkben több adatot szolgáltatott, mint az elektroretinographia. Ui. értékelhetően jelezte a csapok károsodása mellett a peripheria érintettségét is. Az elektroretinogrammon várható bioelektromos válasz (alacsonyabb b-hullám) legtöbb esetben mutatkozó hiányát részben annak a megfigyelésnek tudhatjuk be, hogy a photopicus rendszer — a peripheriás csapok, ill. pálcikák károsodása nélküli — alteratiója nem okoz kóros görbét (Jayle és fsai), másrészt koraibb esetekben egyébként is kisebb valószínűséggel mutat az ERG. eltérést (Gosslich). A hereditásos adatok hiánya sem zárja ki egyes esetek örökletes mivoltát. Mivel legnagyobbrészt recessiv öröklődéssel számolhatunk, a szülők és testvérek ép szemfenéki képe nem döntő. Nem lenne helyénvaló, ha eddigi megfigyeléseinkből messzemenő következtetéseket vonnánk le. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy isolált maculadegeneratiókról az esetek többségében a gyermekkorban sem beszélhetünk. Legfeljebb arról, hogy az elfajulásos jelenségek a szemfenék képen a macula lutea tájára szorítkozóan stationaerek maradnak-e, avagy nyilvánvalóan észrevehető peripheriás károsodások előjelei. De ez utóbbiaknál számolnunk kell esetleg olyan fenyegető következményekkel is, mint eseteinknél : az ablatio retinae teljessé válása. Kétségenkívül ennek korai megítélésére a viszonylag kiterjedt vizsgálatok sem mutatkoznak elegendőnek, hiszen a peripheria károsodásának mértékére, sőt jellegére sem tudtunk praeventive, csupán a functiok vizsgálatából következtetni : döntő a szemfenéki lelet maradt. Mégsem tekinthetők a differenciáltabb vizsgálatok sem teljesen elméleti jelentőségűeknek, mert felhívja a figyelmet az ideghártya egészének károsodott voltára. összefoglalás A szerzők a maculadegeneratiók irodalmi áttekintése után öt esetüket ismertetik. Két esetben az elfajulás a szemfenéki képben csupán amaculatájra iocalizált. Ezek közül az egyiket, melynél csak a pigmentepithel károsodott ismeretlen eredetű juvenilis macula dystrophiának tartják, a másikat Stargardt-f. juvenilis progressiv maculadegeneratiónak. A három további esetben a maculák rosettaszerű elváltozása mellett peripheriás retina-elfajulások észlelhetők, két esetben leválással. Testvérpár egyikénél centrális laesio, másiknál symmetricus ablatio is. Eseteik alapján az a véleményük, hogy e dystrophiás folyamatok általában nem szorítkoznak kizárólag a maculatájra, mert bizonyos vizsgáló módszerekkel a peripheria érintettsége is kimutatható. Ebből a szempontból értékesebbnek találják az adaptometriát, mint az ERG.-t. Felhívják a figyelmet juvenilis maculadegeneratio korai diagnosisának nehézségeire, a fixatio eltolódására, esetleges macula-heterotopia jelenlétére és a maculadegeneratiók aetbiológiájában az embryonalis károsodások szerepére. Irodalom Albrich, K. Boros, B. : Klinikai szemészeti előadások. Dun. Pécsi Egyet. Könyvk. és Nyomda, Pécs (1947). — Alström, C. H. : Ref. Zbl. Ophth. 70, 318 (1957). — Arnsler, M. Brüchner, A. Franceschetti, A., Goldmann, H., Sreiff, E. B. : Lehrbuch d. Augenheilk. S. Karger Verlag Basel (1961). — Arnould, G., Durcux, J., Harteman, P. : Ref. Zbl. Ophth. 68, 356 (1956). — Babel, M. J. : Ref. Zbl. Ophth. 76, 306 (1959). - Baillart, J. P. : Ref. Zbl. Ophth. 66, 74 (1955/56). — Bartolozzi, R. : Ref. Zbl. Ophth. 62, 107 (1954/55). — Berens, C. : Archiv of Ophth. 29, 171, (1943). — Berkley, IF. L., Bossey, F. R. : Amer. Л. Ophthalm. 32, 361—65 (1949). — Bessiére, C. Chabot, D. Duteríre, 1. Mirande, T. : Ref. Zbl. Ophth. 44, 321 (1958). — Bonaccorsi, A. : Ref Zbl. Ophth. 63, 295 (1954/55). — Boros, B. Kettesy, A., Kukán F. (Kahán, Á.) : Szemészet. Medicina. Budapest (1962). — Bruna, F. : Ref. Ophth. 58, 76 (152/53). — Buraczeu'sky, S.: Ref. Zbl. Ophth. 80, 181 (1961). —Cordier, J., Dureux, J., Barbier, 34
