Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
jövő fényérzés azért, mert a folyamat lényegét jobban megértettük, ha csak a látótérre figyelünk és nem esetleg a fülünkre vagy bőrünkre. Másrészt esetleg nem vagyunk képesek valamely érzet benyomást izolálni, mert a külvilági tárgy összetett érzékleti jelében felolvad. De akkor a tárgy helyes felfogása mutatja, hogy az illető érzetet percipiáltuk és tudatunk fel is használta. Ebből következtetem, hogy (.S’) Érzékszervi észleleteinkben semmit nem ismerhetünk el érzetnek, amit a szemléleti képben kimutathatóan a tapasztalat által nyújtott mozzanatokkal le lehet küzdeni és az ellenkezőjébe átfordítani”. „Tehát amit tapasztalati mozzanatokkal le tudunk küzdeni, azt mi magunk is a tapasztalat és gyakorlat eredményének fogjuk tekinteni. Ha ezt a szabályt betart juk, kiderül, hogy csak az érzetek qualitásai tekinthetők tiszta érzeteknek, a legtöbb térszemlélet azonban a tapasztalat és begyakorlás terméke”. „Ebből azért mégsem következik, hogy az olyan szemléletek, amelyek jobb belátásunk ellenére is megmaradnak, és mint érzékszervi csalódások kitartanak, ne nyugodhatnának tapasztalaton és begyakorláson. Azoknak a színváltozatoknak ismerete, amelyeket a levegő párássága hoz létre a távoli tárgyakon, azután a vetett árnyékok és a perspektivikus elhúzódások ismerete, kétségtelenül mind tapasztalaton nyugszik, mégis egy jó festményen a távolságoknak és az épületek testies alakjának tökéletes érzékszervi benyomása van, annak ellenére, hogy tudjuk, az egész csak vászonra van festve. Ugyanez az eset az összetett hangzatok esetében”. Mindez világos és helytálló. A három szabály nagymértékben elősegíti érzékszerveink működési módjának megértését, felfedi az érzékszervi csalódások okait. Az érzékszervekkel foglalkozó orvosnak vagy kutatónak állandóan szüksége van reájuk, számos jelenségre kap segítségükkel magyarázatot. További néhány oldalon Helmholtz megállapítja, hogy tudásunk jelenlegi állása mellett a nativisztikus elmélet megcáfolása nem lehetséges ; ő azonban az empirisztikus álláspontot részesíti előnyben és részletesen indokolja is, hogy miért. Helyteleníti, hogy egyes fiziológusok a nativisztikus elméletet identitás-teóriánál.', az empirisztikusat pedig projekciás teóriának nevezték, mert így fel kell tételezni a retina felelkező helyein létrejövő benyomások teljes összeolvadását, és túl nagy jelentőségét kell tulajdonítani annak a körülmények, hogy az ún. projekció az irányvonalak mentén jön létre. * Helmholtz szerint ez a 3 törvényszerűség az, amelyek alapján tapasztalatainkat szerezzük a külvilágról. Ezek természetesen tudat alatti folyamatok, de nagymértékben hasonlítanak a tudatos tapasztalatszerzés módszereihez, amelyek egyúttal a tudományos kutató munka módszerei is : /. a puszta megfigyelés, 2. a kísérletezés, 3. az induktív következtetés. Ezért szükségesnek tartotta véleményét a tudatos tapasztalatszerzésről is kifejteni. Mivel ez egyúttal a tudományos kutatás munkamódszere is, nem érdektelen erről is ismerni Helmholtz nézeteit : „Most még arról kell beszélnünk, hogyan alkotjuk meg észleleteinket induktív következtetés segítségével. A következtetés lényegét legjobban taglalva Stuart Mill logikájában találom. Amennyiben a következtetés előmondata nem parancs, amelyet idegen tekintély ír elő cselekvésünk vagy hitünk számára, hanem olyan tétel, amely a valóságra vonatkozik, tehát tapasztalat eredménye, akkor a következtetés semmi olyan újra nem tanít, amit már a következtetés előtt ne tudtunk volna. Például: Major : Minden ember halandó. , Minor : Cajus ember. Conclusio : Cajus halandó”. „Világos, ahhoz a meggyőződéshez, hogy Cajus meg fog halni, az általános tétel megalkotása nélkül, közvetlenül is hozzájuthattunk volna, egyszerűen esetének összelg Szemészet 273
