Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-03-01 / 1. szám

mégis amikor 1955-től kezdve a nemzetközi kapcsolatok enyhülése újból lehetővé teszi tagjainak részére a külföldi kongresszusokon valórészvételt, e körülmény jelentőségére való tekintettel örömmel biztosít helyet e kongreszszusi beszámolóknak. Így elsőnek 1955-ben Boros Béla beszámolóját olvashatjuk a Varsó-i Szemészkongresszusról, majd 1956-ban pedig Kettesy Aladárét a Greifswald-i Keratoplastica-symposionról.

Az 1956 áprilisi tisztújító közgyűlés Kukán Ferencet választja elnökül és Csépi Katalint főtitkárul. Az utóbbinak 1962-ben bekövetkezett tragikus halála általános, mély részvétet keltett. Ugyancsak április végén tartja a Szakcsoport ftjonnan megalakult Tiszántúli Szervezete első tudományos ülését Debrecenben. A mintaszerűen rendezett program, majd az utána megtartott bankett és bál minden résztvevő számára emlékezetes esemény marad. A lap kiadásában is újból változás áll be. Megalakul a Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, s mint minden orvosi folyóirat, a Szemészet is ennek a kiadványai közé kerül át.

Az ellenforradalom nemcsak az ország életében okozott megrázkódtatást, hanem a tudomány terén is átmeneti pangás következett be. A Szemészet 4-ik száma nyomdai nehézségek miatt nem is jelenhetett meg, így ez az évfolyam csonka maradt.

1957-től napjainkig a lap közleményei általában tartalmasak. Külseje is mind színvonalasabbá válik. Javul a papír minősége és mind több és több a műnyomásos és színes ábra. A szerkesztőség 1960-ban végre újból ki tudja harcolni hogy az egyes számok 4 ívnyi terjedelműek legyenek. Ez magával hozza, hogy az ülés jegyzőkönyvek ismét rendszeresen közölhetőkké válnak, több hely jut a hasznos könyvismertetések, valamint érdekes kongresszusi beszámolók részére is. Ugyancsak ez évtől kezdve a cikkek rövid kivonata már három idegen nyelven : oroszul, németül, angolul kerül referálásra.

100 év hosszú idő egy folyóirat életében. A világ összes szemészeti folyóiratai között alig akad, mely ilyen régi múlttal dicsekedhetne. Bár Szemészetünk sok válságos időt élt meg, mindig újra életrekelt, ami bizonyítéka annak, hogy tudományos életünkben nélkülözhetetlen. Bízva kormányzatunk áldozatkész tudomány-politikájában valamint a számban is jelentékenyen megnövekedett szemorvosaink tudomány iránti érdeklődésében, reméljük, hogy folytonosságának megszakadására nem fog többé sor kerülni.

iá