Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
A Szemészet 1932-ben a szokástól eltérően nem az Orvosi Hetilap mellékleteként, hanem mint az ,,Orvosképzés” különfüzele jelenik meg. (Ok. XXIII. évi. okt. hó.) Ez a szám a nagygyűlésen elhangzott referáló előadásokat tartalmazza, a kisebb előadások és bemutatások referátumát most is csak a Hetilap közli. A füzet tartalmából kiemelkedik Liebermann Schulek Vilmoselőadása, melyet a hályogműtétek fejlődéséről tartott, s Horay, Szabó György és Horváth Béla értekezése az uveatuberculosisról. Az 1932. évvel folyóiratunk megjelenése úgylátszott végérvényesen abbamarad. 1935-ben ugyan Horay Gusztáv a Szemészet ünnepi számaként adja ki a Grósz Emil emlékfüzetet, melyet Grósz tanárságának 30-ik, születésének 70-ik évfordulójára írtak tanítványai és barátai. A 18 íven megjelent és 31 dolgozatot tartalmazó füzet méltó emléket állít Grósz Emilnek, s büszkék lehetünk rá, hogy a Szemészet hasábjait díszíti, ennek ellenére látszik rajta, hogy nem folyóiratunk „egyik” száma, hanem egy tartalmas emlékfüzet, amelynek a Szemészet csak a keretét adja. A lap 10 évi vajúdás után 1938-ban végül megint életrekelt. Pelláthy Béla főtitkárnak különféle dotatiókkal, valamint a díjazott hirdetések bevezetésével sikerül anyagi alapjait annyira megvetni, hogy rendszeres megjelentetése ismét lehetségessé vált. Jelentős változást jelentett az Orvosi Hetilaptól való teljes különválás is, miáltal a lap — mint a Magyar Szemorvostársaság hivatalos közlönye — teljesen önálló, független folyóirattá lépett elő. A szerkesztést egy ideig a Társaság mindenkori titkára és jegyzője végezte (az első évben Pelláthy Béla és Grósz István) a professzorok és főorvosok közreműködésével. Évente 2 szám kiadását tervezik egyenként 3—5 ívnyi terjedelemben. Az új sorozathoz Grósz Emil írta a bevezetőt. Visszapillant a Szemészet múltjára, sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a háborús és az azt követő években a lap kiadását szüneteltetni kellett, most viszont annál nagyobb örömmel veszi tudomásul, hogy az új évfolyam megindulhat. Az egyes számok ismét a régiekhez hasonló magas színvonalú tartalommal jelentek meg, s a füzetek végén részletes ismertetésben olvashatjuk a Szemorvostársaság gyűléseinek jegyzőkönyvét. 1938 őszén hirtelen elhunyt Blaskovics László, a Társaság első titkára és kétszeres elnöke. A 2. számban Ditrói elnök nekrológja kiemeli, hogy halálával nemcsak a szemészeti tudomány egyik legkiválóbb művelője költözött el az élők sorából, hanem egy ritka jóságú „emberséges ember”-rel is kevesebb lett. A továbbiakban közli még e szám a Blaskovics temetésén elhangzott gyászbeszédeket, valamint irodalmi munkásságának jegyzékét. Ugyancsak e számban jelent meg Csapody Istvánnak egy rendkívül érdekes és tanulságos monographiája „A szemorvosi hivatásról és operálásra nevelésről”. A következő évfolyam legkiemelkedőbb munkája az első Blaskovics-emiékelőadás, melyet Kettesy (Kreiker) Aladár tartott „A látóélesség vizsgálatáról” a Társaság őszi nagygyűlésén. A megújhodott Szemészet e közben mind formájában, mind tartalmában a legmagasabb színvonalú magyar tudományos folyóiratok sorába emelkedett. Hogy publicitása minél nagyobb legyen, a szerkesztőség 1000 példányban nyomatta, s az összes magyarországi klinikáknak, kórházaknak, orvosi intézeteknek, könyvtáraknak, valamint az összes egyetemi tanároknak és magántanároknak díjtalanul megküldötte. Sajnos, ez a virágzás sem tarthatott sokáig. 1939-ben kitört a második világháború, melynek a hatása ugyanúgy gátlólag hatott a tudományos búvárlatra, mint az 1914—1918-as évek. A szemorvosok egy részét megint katonai szolgálatra hívták be, ezáltal az otthon maradottak munkája lényegesen megszaporodott, minek következtében az irodalmi 14
