Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
dolgozata következik „Az ophtalmia sympathiea”-ról. Ebben a számban találjuk Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biochemikusunk egy cikkét is, amelyet mint az I. sz. Anatómiai Intézet gyakornoka közölt „A disznó canalis hyaloideusa” cím alatt. A továbbiakban részletes jelentést kapunk az összes budapesti és vidéki szemklinikák és szemkórházak előzó' évi működéséről. Orvostörténeti szempontból nagyon érdekes id. Imrének „Emlékezés Schulek Vilmos kolozsvári működésére” című visszapillantása. A kolozsvári egyetem alapításának 40 éves évfordulója alkalmából nemcsak Schulek kolozsvári működését tárgyalja kimerítően, hanem bevezetőjében az egész magyar szemészeti oktatás története felett is áttekintést ad. A Szemorvos Egyesület gyűlésén Gelencsér (Rosenfeld) Miksa indítványt terjeszt elő, melyben javasolja, hogy forduljon az Egyesület beadvánnyal a kereskedelmi miniszter úrhoz, melyben kérje, hogy a látszerészipart emelje a képesítéshez kötött iparágak közé : . .Olyan boldog államban, ahol akörültekintő törvényhozói gondosság még a fonálfestő, még a harangöntő- és gombkötő- és paszományosiparra és az annyiszor emlegetett kaptafaiparra is kiterjedt, csodálkoznunk kell rajta, hogy a látszerészipar közegészségi és socialis vonatkozásait nem ismerte fel. . .” A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel fogadta, s részletesebb tanulmányozás végett, valamint a felterjesztés elkészítésével id. Imrét bízta meg, aki azonban a következő ülésen véleménves jelentését meglepetésszerűen olyan formában terjesztette elő, mely szerint a látszerésziparnak képesítéshez való kötését ez idő szerint célszerűtlennek tartja, s . .a mai kezdetleges helyzet fokozatos javulását az orvosi kar felvilágosító és példaadó működésétől várja”. Ezzel a látszerészkérdés megoldása hosszú időre elakadt. A tudományos ülésen elhangzott a második Schulek Vilmos-előadás, melyet id. Imre tartott ,,A felemás fénytörésű szemek sorsáról”. Feltűnést keltett Liebermann értekezése az intraocularis idegentestek diagnosztikájáról, ti. ebben hallunk hazánkban először a Sweet-féle localisatiós röntgenkészülékről, melyet 1910-ben Philadelphiában ismert meg, — s eredményeiről, melyet 200 localisatiós eset kapcsán nyert. 1914-ben csak egy szám jelent meg, amely kizárólag a Szemorvos Egyesület X-ik közgyűlésének az ismertetését tartalmazta. Ez évben ünnepelte az egyesület 10 éves fennállását, mely alkalomból a titkár (Liebermann) összefoglaló ismertetést ad a 10 év munkájáról. E szerint 10 referáló és 93 rendes előadás hangzott el, s 73 bemutatás történt. A tagok száma 67-ről 105-re szaporodott. A vaksági bizottság előadója örömmel jelenti, hogy az új vakság statisztika ügye annyira előrehaladt, hogy pár hónapon belül nyomtatásban is megjelenhet. A közgyűlésen Blaskovics igen érdekes javaslatot terjeszt elő, melyben a látásélesség egységére egy physiologiai-optikai szempontból is tökéletesen kidolgozott új mértékegységet ajánl. Oxyoptriás látáspróbái általános tetszést arattak, s az elnök készségesen vállalkozott rá, hogy a 4 nyelven rendelkezésre bocsátott ismertető nyomtatványokat haladéktalanul szétküldi a külföldi szemészeti egyesületeknek, hogy amennyiben azok is megfelelőnek tartják, a legközelebbi kongresszuson ki lehessen mondani az internationalis használatra vonatkozó határozatot. Az időközben kitört háború miatt azonban erre már nem kerülhetett sor. Az 51. évfolyammal a Szemészet „hőskora” lezárult. Kitört az első világháboní. A katonai szolgálat sok szemorvost elszólított a munkahelyéről, a kórházi tennivalók viszont megnövekedtek, mindkettő a tudományos élet rovására. 1915-ben nem is jelent meg, sőt 1916-ban is csak azért, hogy egy nagyjelentőségű ülés lefolyásáról értesítsen. A háborúban szerzett orvosi tapasztalatok megbeszélésére és mielőbbi 11
