Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
DR. CUKRÁSZ IDA 1906—1963 Túl korán, munkaereje teljében ragadta el a halál körünkből Czukrász Idát. Életpályája főbb adatai: Vámosmikolán született, orvosi családból. Mindhárom fiútestvére is orvos volt. Oklevelének megszerzése után a debreceni Szemklinika tagja lett. Kitűnő histotechnikai felkészültsége alapján hamarosan bekapcsolódott a kutató munkába. Azonban jól megállta helyét a gyakorlati munkában, különösen megemlíthető műtői készsége. Tudományos közleményei az ország határain túl ismertté tették nevét. Egyik szép ábráját Duke-Elder is átvette ismeretes kézikönyve számára. Mint oktató is megállta a helyét; 1939-ben magántanári képesítést szerzett. Végleges elhelyezkedésére 1949-Ъеп került sor, amikor a Szolnok megyei kórház szemészeti osztályának élére nevezték ki. Mint megyei szemész-főorvos behatóan foglalkozott a megye vaksági és trachoma-ügyeivel. A Tudományos Minősítő Bizottság felvette az önálló aspiránsok sorába. Kandidátusi értekezését azonban nem tudta már befejezni. Szerény, kedves egyéniségével mindenkinek szeretetét megnyerte. A Magyar Szemorvostársaság üléseinek élete utolsó szakaszáig szorgalmas résztvevője volt, mint előadó is és rendszeresen hozzászóló is. Mindig szívesen hallgattuk tanulságos és találó vitamegjegyzéseit. Férjét, dr. Hank Olivért, aki a biológiai tudományok kandidátusa volt, már előbb elvesztette. Két ikergyermeke közül a fiú mérnök lett, a lány anyja nyomdokaiba lépett. Czukrász Ida maradandó nyomot hagyott a magyar szemorvostudomány történetében. Kettesy Aladár DR. LICSKÓ ANDOR 1891—1964 Grósz Emil iskolájának ismét nagy a vesztesége: hosszú szenvedés után elhunyt egy régi tanítvány Dr. Licskó Andor, 72. életévében. Szerettük őt, szívünkbe zártuk és most a kollegák és barátok nevében e helyen is búcsúzunk tőle. A hű baráttól, a jó orvostól és kitűnő operateurtől. Licskó Andor orvosi családból származott, 1891-ben született Pusztavacs-on. Mint egyedüli gyermek a leggondosabb és magasabb műveltségre törve nevelődött. Középiskolái elvégzése után a budapesti egyetemen 1914-ben avatták doktorrá. Az első világháború kitörésekor bevonult katonának és az orosz fronton csakhamar hadifogságba esett, ahonnan csak hosszú szenvedés és sok viszontagság után került haza. 1919-ben a budapesti I. sz. szemklinikán mint gyakornok kezdte meg szemorvosi pályafutását, majd folyamatosan előbbre jutott és már egy év múlva tanársegéd, majd csakhamar a klinikai orvosi kar élére került, mint első tanársegéd és adjunktus, ami azokban az időkben igen sokat jelentett. 1924-ben minisztériumi ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra ment és Párizsban de Lapersonne professzor mellett szövettani kutatásokkal foglalkozott. 1926-ban a budapesti egyetemen a „Szemészet válogatott fejezetei” című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták. — Tudományos munkássága számottevő, de elsősorban gyakorlati és klinikai vonatkozású témákkal foglalkozott. Mint kitűnő operateurt főleg a műtéti eljárások érdekelték és foglalkoztatták és erre a nagyforgalmú Grósz-klinikán bőségesen volt alkalma minden műtéti eljáráshoz és tökéletesítéshez. Sokat foglalkozott többek között a kancsalság ellenes műtéti eljárásokkal. Az ő nevéhez fűződik egy új műtéti eljárás: a kancsal izom elővarrának új módja, amelyet jó eredményei miatt a klinikán sorozatban végeztek és ez az eljárás bevonult a szemészeti műtéttan tankönyveibe is. 1929-ben az Istvánkórház főorvosa lett, majd nyugalomba vonulásáig a Rókus-kórház szemosztályának lett a vezetője. — Szokatlanul jó és nagy nyelvismeretét mindenki ismerte. Szép élete volt és nemcsak nagy tudása, hanem kiváló műtői készsége általánosan ismert volt. Betegei nagyon szerették. Általános műveltsége és szellemessége közismert volt. — Elment egy jó orvos, egy jó barát és nekünk csak egy nagyszerű élet érdekessége, emléke maradt meg. Horay Gusztáv 123
