Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)
1963-12-01 / 4. szám
Pécsi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati és Szemészeti Klinikája (Igazgató : Boros Béla az orvostudományok kandidátusa) közleménye A szem szöveteinek hízósejt és liistaniin tartalma közti összefüggés GRÓF PÁL, BOROS BÉLA és ÁGOSTON IRÉN A gyulladás pathomechanismusának a szöveti kötöttliistamin (KH) felszabadulására alapozott magyarázata bármely szervet, vagy szövetféleséget illetően csak abban az esetben érvényesíthető, ha a kérdéses szerv, vagy szövet kötött és gyulladáskeltő tényezővel felszabadítható histamint (II) egyáltalán tartalmaz. A szem különböző szöveteinek Я-tartalmára vonatkozóan igen kevés a konkrét adat (Emmelin és Palm, 1947; Del Zoppo Italo, 1949; Corrado, 1949; Bock, Hellauer és Vmrath, 1953), illetőleg a szövetek zömére vonatkozóan teljesen hiányzik. Ennek ellenére, számos kórfolyamat pathogenesisében a felszabadult szöveti Я-пак igen gyakran jelentős szerepet tulajdonítanak, az alkalmazott therapia pedig a feltételezett histaminhatás kivédésére, vagy ellensúlyozására irányul (Daily és Daily, 1949; D’Ermo, 1951; Faldi, 1951; Azzolini, 1952; Gallois, 1952; Theodore és Schlossman, 1958). A szem Я-tartalmára vonatkozó vizsgálataink során nemrégiben a marhaszem szöveteinek összhistamin (Öli^-tartalmát határoztuk meg Barsoum— fíaddum—Code-módszer szerint (Gróf, Boros és Ágoston, 1962). E vizsgálatokból kiderült, hogy a szem szöveteinek zöme — egy részük jelentősebb mennyiségben — tartalmaz Я-t és a szem szövetei a nyert értékek alapján 4 csoportba sorolhatók : a) Jelentős mennyiségit Я-t tartalmaz a látóideg, kötőhártya és a szemizmok. b) Közepes mennyiségben az ínhártya és a szivárvány hártya. c) Kis mennyiségben a sugártest, érhártya és a szaruhártya. d) Я-t egyáltalán nem tartalmaz, vagy csak alig kimutatható mennyiségben az ideghártya és a lencse. A szem szöveteinek Я-tartalma közötti különbség magyarázatára konkrét adatunk nincs és a Я-értékek szerinti csoportosítás sem nyújt közelebbi támpontot, ugyanis származásuk, felépítettségük és functiójuk szerint teljesen különböző szövetféleségek kerülnek egy csoportba. A kérdés megközelítése során önként kínálkozott az a gondolat, hogy a megoldást a Riley—West (1953) féle felfogás alapján a szem szöveteinek különböző hízósejt (HS)tartalmában keressük. Riley és West ugyanis kimutatták, hogy a szöveti Я zömét a szöveti HS-eк tárolják, továbbá, hogy a Я-felszabadító tényezők egy sora egyúttal a HS-e к nagymértékű morfológiai elváltozását disruptióját is kelti. Ezen felfedezésük nemcsak az utóbbi évtized Я-kutatása számára jelent új irányt, hanem a HS működésének és biológiai szerepének további tanulmányozására is serkentőleg hatott. A szem szöveteinek Я^-tartalmát illetően, kevés konkrét adat áll rendelkezésünkre. Ezek is elsősorban az emberi szemre vonatkoznak, mégpedig főként pathológiás viszonyokra. Emberi szemben a HS-e к az embrionális életnek már viszonylag korai szakában megjelennek, felnőttkorban pedig főleg az erek mentén, értékelhetőbb mennyiségben a corpus ciliareban, irisben, limbusban és a subconjunctivalis laza kötőszövetben találhatók (Jorpes, Holmgren és Wilander, 1937; Asboe—Hansen, 1950; Zollinger, 1950; Linnér és Tengroth, 1962; Larsen, 1958). Zollinger szerint a HS-e к a csarnokvízben szabadon is előfordulnak, az irisből származnak és így csarnokbeli mennyiségük az iris Я^-tartalmának függvénye. Verrey (1954) a kóros emberi csarnokvíz 197
