Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
2. táblázat A rigiditás meghatározásának módja Friedenwald szerint Arithmeticai átlag Szórás Vizsgálat száma Elektrotonométer 10,0 g—5,5 g................. 0,02167 ±0,00627 200 Elektrotonométer 5,5 g—appl tonométer 0,02433 ±0,00527 200 Elektrotonométer 7,5 g—appl. tonométer 0,02443 ±0,00430 100 Elektrotonométer 10,0 g—appl. tonométer 0,02362 ±0,00418 200 Elektrotonométer 5,5 g—appl. tonométer ± 1 Hgmm.................................................. 0,02244 ±0,00493 200 Elektrotonométer 7,5 g—appl. tonométer ± 1 Hgmm.................................................. 0,02246 ±0,00403 100 Elektrotonométer 10,0 g—appl. tonométer ± 1 Hgmm.................................................. 0,02200 ±0,00344 200 az irodalmi adatokhoz képest, másrészt, hogy megtudjuk, az elektrotonométer két súlyával kapott rigiditás értékét az applanációs tonométer és az elektrotonométer melyik súlyával kapott nyomások összekapcsolásával közelítjük meg legjobban. A táblázatból látható, hogy a két súllyal való mérés alapján kapott rigiditás értéke 0,02167, tehát Friedenwald adatától csak minimálisan tér el. Látható az is, hogy ezen módszer szórása meglehetősen nagy : ±0,00627, mely jól megegyezik Lavergne (29) ±0,0063 szórási értékével és lényegesen alacsonyabb Schmidt (56) ±0,0089 eredményénél. A táblázat további, applanációs méréseket tartalmazó adatai magasabb rigiditási eredményeket mutatnak, melyek fokozatosan csökkennek a tonométer súlyának emelésével. A két súllyal való mérés útján nyert rigiditást legjobban akkor közelítjük meg, ha a 10,0 g-os tonométer mérést és az 1 Hgmm-rel növelt applanációs nyomást használjuk fel a számításhoz. A szórás értéke is fokozatosan csökken és legkisebb akkor, amikor a két módszer átlaga a legközelebb van egymáshoz. A szórás ekkor csak körülbelül fele a két súllyal mért érték szórásának. A 3. táblázatban a McBain adatai alapján számított rigiditási értékek vannak feltüntetve. Az első érték a 10,0 és 5,5 grammos súllyal terhelt elektrotonométerrel kapott nyomások és volumenek alakalmazásának felel meg, melyet a McBain-féle exponenciális egyenlettel való számítással nyertünk. Az így kapott rigiditás 0,01346, mely lényegesen alacsonyabb McBain kísérletileg talált 0,01528 értékénél, és jobban megközelíti Prijot és Weekers (48) in vivo emberi szemekbe adott folyadékmódszerrel talált 0,0125 értékét. A további rigiditási értékeket az előző módon való nyomásérték összekapcsolás alapján számítottuk ki, mely számításnál McBain képlete a következőképpen alakult : E : 0,4343 • P(elektrotonométerrel) ^ ^ P(applanációs) * Ve (eleUrotonométer) A táblázatból látható, hogy a talált rigiditás fokozatosan csökken az elektrotonométer súlyának növelésével, ugyanígy csökken a szórás értéke is, tehát annál kisebb a szórás, minél nagyobb a két mérés által disdentált folya-96
