Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
tünk, akinél csak a csarnokvízben volt a Kolmer pozitív, míg a vérben elvégzett reakciók mind negatív eredménnyel jártak (10). Asthon (15) 200, Remky (13) 163 end. uveitises esete közül egynél sem volt a reakció pozitív. Nálunk kb. 4%-ra tehető a lues előfordulása endogen uveitisekben. 2. Middlebrook—Dubos. (M. D), 85 esetben határoztuk meg a Middlebrook reakciót a vérben. A csarnokvízben 48 esetben végeztünk meghatározást. Egy alkalommal találtunk a csarnokvízben 2-es titer értéket, ami a jelen esetben diffúzió mellett szólott. Mit tartottunk tehát tbc-nek? Sajnos, az a tervünk, hogy Remkyhez (14) hasonlóan az intraocularisan (i. o.) képzett ellenanyag kimutatásával igazoljuk a tbc-s eseteket, nem sikerült. Az ő érzékeny módszerét ugyanis, amivel a vérben 256, a csarnokvízben pedig 2—16-os titert talált, megfelelő anyag hiánya miatt nem tudtuk bevezetni. így azután nem sikerült az a tervünk sem, hogy az általunk kidolgozott összehasonlító antitest vizsgálatokhoz felhasználjuk a M. D. testet. Hazánkban Galli (6) foglalkozott igen alaposan a se. M. D. meghatározással. Az ő megállapításait a mi vizsgálataink is nagyrészt megerősítik. Kétségkívül tbc-nek tartott eseteink átlagtitere magasabb volt a többinél, mégis osztanunk kell Asthon, Kirby és mások véleményét (15), hogy az egyes esetben a test nem segít a systémás tbc-infekció diagnózisában. A tbc diagnózisa a régi elveken és a klinikai fluorometrián alapult továbbra is (Ll). A most feldolgozott esetek 22%-át tartottuk tbc-nek. 3. Toxoplasma. Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak uveitisekben — főleg hátsó uveitisekben — a toxoplasmozisnak. Különösen 1948 óta, amikor Sabin a Dye testet kidolgozta és rutinvizsgálattá vált. Ez mutatta meg a toxoplasma nagy elterjedtségét a világon. Mi 50 betegnél végeztünk a serumban Sabin—Feldmann testet. Két esetben kaptunk pozitív értéket. Az egyik esetben 64-es, a másik esetben 4-es titert. A több alkalommal megismételt vizsgálat negatív volt. Az első esetben a primer és secunder csarnokvízben is történt Sabin—Feldmann vizsgálat negatív eredménnyel. Mindkét eset granulomatosus hátsó uveitis. A két eset a klinikai kivizsgálások során nem bizonyult toxoplasmosisnak. Negatív eredményeink ellenére is osztjuk Francois (4) professzor véleményét : „Hátsó uveitisekben mindig gondolni kell toxoplasmozisra.” 4. Leptospira. (L) A szemre igen káros, a leptospirozison átesett betegek 84%-ában meg lehet találni a friss, vagy lezajlott uveitis nyomait (2). 73 betegnél végeztünk leptospira agglutinációs próbát. 6 esetben pozitív eredményt kaptunk. Ezek közül 3-nál kétes, 3-nál pedig típusmeghatározás is történt. Egy esetben a csarnokvízből is sikerült kimutatni az agglutinált. Az illető beteg 1956 óta 4 alkalommal feküdt osztályunkon. Fogl.: fogatos juhász. Acut serofibrinosus iridocyclitise szabályosan 7—8 havonkint ismétlődött mindig a bal szemén. Először dentalis, majd tonsillaris eredetűnek tartottuk. Harmadik bentfekvése alkalmával derült ki leptospirozisa (ekkor már betegeinknél rutinszerűen végeztük el a serologiai vizsgálatokat). Leptospira agglutininek görbéje (l.ábra). Két agglutinint sikerült kimutatni, amint az ábrából látható a harmadik recidiva alkalmával inkább a L. icterohaem., a negyedik recidivánál pedig a L. canicola szerepelt. Az alkalmazott kezelésre az antitest-titer csökkent (streptomycin, chlorocid). A punctio corneae a 4. recidiva alkalmával történt. A csarnokvízben a L. canicola : 4-es titer, az icterohaem. : neg. A különböző antitest-értékek Q-eit összehasonlítva a L. canicola agglutinint találtuk a legalacsonyabbnak. Az alacsony Q érték itt fokozott felhasználást jelent és leptospirozis mellett szól. 88
