Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
val. Tizenkét hónap elteltével az állatokat leölte. Sarcoma egy esetben sem képződött. Thomas vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a szem carcinogenesis szempontjából másképp viselkedik, mint a szervezet egyéb része. 1940-ben Weil és Mayer egy másik derivátumot, disznózsírban suspendált 1—2—5—6 dibenz-anthracent fecskendezett patkányok üvegtestébe, hogy retina daganatot idézzenek elő. Rövidesen kiderült, hogy a kontroli-állatok szemében — amelyek csak zsírt kaptak — a zsír egyedül is képes proliferativ állapotot létrehozni. A zsír és olívaolaj különböző fractióit vizsgálva, Schreiber és Wen gier vizsgálatait is kritika tárgyává tették. Igazolták azok eredményeit, hozzáfűzvén, hogy 120 napos megfigyelési idő nem elegendő annak eldöntésére, hogy daganat keletkezhetik-e vagy sem. A 3. hónapban a retina sejtrétegeinek megvastagodását észlelték, amit a sejtsorok felszaporodása okozott. De csak az 5. hónaptól kezdve észleltek számos oszló alakot a retina külső magvas rétegében. A 6. hónapban megkezdődött ezeknek a sejteknek a vándorlása a belső magvas réteg felé és a határ a két réteg között elmosódott. A tumorban a sejtek bizonyos tendenciát mutattak rosetta képzésre is. Weil és Mayer szerint intraocularis tumor keletkezése akkor várható, ha a cancerogen anyag a retinával közvetlenül érintkezik. Közismert, hogy a szemlencsének nincsen daganata, bár mitosis a lencse epithelben egész életen át észlelhető. Mann nyúllencse cortexébe finom tűvel paraffinolajban suspendált MCA-t fecskendezett. Tíz hónap múlva sem észlelt változást a lencsében. Az eredménytelenség okát abban látta, hogy a lencsének nincs vérellátása. Ennek tisztázására fiatal egér lencséjét MCA-val együtt felnőtt egér oldalbőre alá ültette. -Csak 3 esetben fejlődött ki subcapsularis epithel-rák. Minden sikeres esetben azonban a lencsetok meg volt repedve. Daganatképződéshez tehát szükséges az erek jelenléte is. A lencsetok intraocularis daganatok esetében is nagyon ellenálló a tumorsejtek inváziójával szemben. Kaczurowsky és Vogel (1957) csirke embriók szemébe mikromanipulációs eljárással inokulált MCA-t, hogy retinoblastomát idézzenek elő. Az operált embriók 70%-a élte túl a műtétet. Tumort előidézniük nem sikerült. Legutóbb Patz és munkatársai számoltak be sikeres kísérleteikről. Különböző egértörzsek szemét és orbitáját MCA oldatban áztatott selyemfonallal öltötték át. Az állatok egy részének fejét röntgennel besugarazták, hogy a szöveti ellenállást csökkentsék. Más sorozatban az MCA-t ismételten fecskendezték a bulbusba, és diathermiázták a bulbust. Az eljárások eredményei között lényeges eltérést nem tapasztaltak. Aránylag kevés esetben sikerült a szem különböző részeiben daganatot előidézniök : conjunctiva és cornea epitheliomát két esetben, orbitalis sarcomát egy esetben. Harder-mirigy adenocarcinomát három esetben, nem osztályozható iris tumort három esetben és chorioidea sarcomát három esetben. 407 állat közül mindössze 17-nél fejlődött daganat. A megfigyelési időtartamról nem tesznek említést. Az ismételten operált, vagy diathermiázott szemek közül nagyon sok pusztult el endophthalmitis következtében, vagy cataracta képződött, amely akadályozta a megfigyelést. Fluorescenciával a MCA kristály általában két hónapig volt kimutatható. Eredményeinket összehasonlítva az irodalmi adatokkal, meglepő, hogy milyen nehéz szemészeti daganatot előidézni. Aránylag sikeres eredményt csak Patz közölt. A daganatkeltés nehézsége nemcsak az intrabulbáris, hanem az orbitális daganatoknál is megnyilvánul. Egereknél a subcutan implantált MCA majdnem 100%-ban kelt daganatot. A hasonló, orbitális kötőszövetbe helyezett MCA alig-alig okoz neoplasmát. Több metszetemben lehet látni, hogy az orbitába fecskendezett MCA a Harder-mirigy acinusaiba is belejutott és 73
