Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
*4 Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Retinitis septica művese útján gyógyult esete SZABÓ ZOLTÁN Ha a septico-pyaemiás megbetegedések metastatikus szemelváltozásokat okoznak, úgy azok két különböző alakban jelentkezhetnek, vagy a gennyes metastatikus ophthalmia, vagy csak a retinát érintő retinitis septica (a továbbiakban r. s.) képében. Ezen utóbbi kórkép diagnostikai és prognostikai jelentőségére 1872-ben Roth hívta fel elsőnek a figyelmet, mivel keletkezése a halálosan végződő esetekben a közeledő halált jelentette. Későbben Litten, Herrenheiser, Axenfeld, Goh míg újabban Krückmann, Battistini, Vouters és Caramazza foglalkoztak pathogenesisével. A r. s. a sepsis bármelyik alakjában megtalálható, leggyakrabban puerperalis lázban és endocarditisben. Szerzők 80% (Litten) és 32,6% (Herrenheiser) között említik gyakoriságát. A r. s. kórképére jellemzők az idegrostrétegekben elhelyezkedő s főképp a hátsó pólus táján ülő, egy vagy két oldali, szürkés-fehér foltok (Roth) és apró vérzések. A vérzések a gócok közepén vagy azok mentén foglalhatnak helyet, de az egész szemfenéken szétszórtan is megjelenhetnek (Litten, Caramazza). Mindkét elváltozás külön-külön is előfordulhat, így csak vérzés (Döpner), vagy csak a fehér foltok (Ischreyt, Gimurta). Benedek praeretinalis vérzést is észlelt. A típusos esetekben gyulladásos jelenségek hiányoznak. A retinitis elnevezés szigorúan véve nem egészen helyes, mivel szövetileg is toxikus eredetű vérzéseket és elfajulásos gócokat látunk (duzzadó idegrostok, ritkán gömhsejtes felhalmozódások) s ezért Wilbrand—Saenger az angiopathia retinae septica elnevezést ajánlja. A fehér foltokra vonatkozóan a szerzők nézetei nem egységesek : bacterium embolusoknak, infarctusoknak, ganglionsejtek varicosus degeneratiójának, valamint necrosisnak tartják. Keletkezésükre nézve két nézet van : 1. az erek endotheljét károsító toxin hatás (Roth, Herrenheiser, Battistini) és 2. embolia következménye (Leber, Litten, Axenfeld és Caramazza). Már Virchow észleli, hogy embolusok fordulnak elő a retina capillarisaiban s ezen embolusok bacterialis természetét igyekszik bizonyítani Axenfeld, Wagenmann és Caramazza. A látásélesség az elváltozások elhelyezkedésétől és kiterjedésétől függ, de teljes is maradhat. A súlyos betegek rendszerint nincsenek olyan állapotban, hogy látásuk romlását észrevegyék, mivel a szemfenéki elváltozás gyakran csak közvetlen a halál előtt lép fel. A látásélesség pedig az esetek nagyobb részében a betegek nagy elesettsége miatt sem vizsgálható. A folyamat kezdete csak ritkán állapítható meg. Az általános sepsises állapot fellépésétől számítható. Litten 50—60 órával, Axenfeld 6 órával, Bonnet 1 héttel a beálló halál előtt észlelték fellépésüket. A retinalis elváltozások azonban hosszabb ideig ritkán figyelhetők meg a legtöbb esetben, a gyorsan beálló halál miatt. Groenouw 10 hónapon át megfigyelt két oldali r. s. esetében a 2. hónapban a szemfenéki elváltozások nyomtalanul eltűntek. Vouters 14. nap, Battistini 7. nap után találta ismét normálisnak a szemfeneket. A septikus retina elváltozásoknak nagy diagnostikai jelentőségük is van. A sepsis diagnosisa egyedül a szemfenéki képből azonban nem állítható föl, csak az általános állapot figyelembevételével. Bizonytalan lázas megbetegedésekben pl. meningitis, acut miliaris tuberculosis, typhus abdominalis és sepsis esetében a szemfenéki elváltozások megjelenése a sepsis diagnosisát valószínűsíti. 55
