Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
Kecskeméti 2. számú Honvédkórház (Kórházparancsnok : Losoncz Mihály orvosőrnagy) Szemosztályának (Főorvos: ifj. Tapasztó István) közleménye Egyes öregkori szemelváltozások előfordulási aránya a kecskeméti Szociális Otthon anyagában Ifj. TAPASZTÓ ISTVÁN Az öregedés nem tekinthető kóros folyamatnak. Az élet folyamán létrejönnek bizonyos elváltozások mind a szervezetben, mind a szemben. Annak eldöntése, hogy ezek egyszerű öregkori elváltozásnak, vagy az öregkorban gyakrabban fellépő betegségnek tekinthetők, meglehetősen bonyolult feladat. Vannak akik a szem öregedését a fogamzástól számítják (Bürger), és a halál bekövetkeztével tekintik befejezettnek. Mások a kifejezett kóros elváltozásokat is az öregedés rovására írják. Az általános álláspont e két felfogás között áll. Eszerint léteznek öregkori elváltozások, amelyek nem tekinthetők kórosoknak, és vannak betegségek, amelyek gyakrabban, vagy főleg az öregkorban lépnek fel. Természetesen a kettő között nem lehet éles határt vonni, mivel az egyszerű öregkori elváltozás sokszor lassan, fokozatosan átalakul az öregkorban gyakrabban felléppő betegséggé. Hasonlóan a többi szervekhez, a szem szöveteiben is ugyanazok az általános folyamatok mennek végbe a szövet öregedésekor. Legfontosabbak : az oxygen ellátottság, ill. fogyasztás, víztartalom, anyagcsere csökken, salakanyagok lerakodnak, calcium-, nitrogen-, cholesterintartalom növekszik, fehérjék szerkezetbeli átalakuláson mennek keresztül. Ezen elváltozások a bradytrophiás szövetekben kifejezettebbek, így a szemben a szaruhártyában, a lencsében, az erek falában inkább megtalálhatók. A kecskeméti Szociális Otthon öregeit vizsgáltam meg, 97 nőt, 78 férfit összesen 175 embert szemészeti szempontból. Az egyének korcsoport szerinti megoszlása a következő : 0—50 évig 20 ember, 50—60 évig 16 ember, 60—70 évig 46 ember, 70—80 évig 58 ember, 80—90 évig 35 ember. Az elváltozások közül főleg azokat emelném ki, amelyek nagyobb százalékban fordultak elő a megvizsgáltak között. (Lásd I. táblázat.) 1. Egyszerű öregkori elváltozásnak tekinthető a gerontoxon, vagy arcus senilis. A szaruhártya széli részén látható ködös szürkés-sárgás gyűrű formájában. A limbustól egy világos rész választja el az átlátszatlan gyűrűt. A legújabb histochemiai vizsgálatok szerint fehérje és mucopolysaccharida festéssel kóros elváltozás nem mutatható ki, viszont a gyűrű területén egy igen kifejezett kóros zsírlerakodás mutatható ki, mely cholesterinből, phospholipidekből és neutralis zsírokból áll. A szerzők nagy része szerint igen szoros összefüggés áll fenn a gerotoxon és a vér hypercholesterinaemiája között. Újabban Cogan cáfolta ezt és nyúlkísérleteiben kimutatta, hogy experimentális hypercholesterinaemiában anyúlcorneákbana zsír intracellularisan helyezkedik el, míg embernél extracellularisan. Általában a gerontoxont ártatlan természetű elváltozásnak tartjuk, mégis figyelemmel kell lennünk arra a körülményre, melyre Palich—Szántó hívja fel figyelmünket, ti. gerontoxonos egyéneknél fellépő széli fekélyek sokkal nehezebben gyógyulnak, mint általában, amit ő a lerakodott zsíranyagok toxikus ártalmának tulajdonít. Vizsgálataimban a gerontoxon 17,1%-ban fordul elő az összlétszámhoz viszonyítva. Érdekes, hogy férfiaknál sokkal nagyobb arányban található 28,2%-ban, mint nőknél 8,2%-ban. Az 50—60 évig terjedő korcsoportban 6,2%-ban látható, a korral párhuzamosan növekszik és a 80—90 évig terjedő, 39
