Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
elváltozás jönne létre, bár a szerzők közül néhányan ettől eltérő esetről számolnak be. Így Stallard által közölt esetben a pontok a Bowman-hártya felett vannak. Miller és Gordon a Bowman-hártyában és közvetlenül mellette találja. Nagyságuk x/2 mm. általában nem nagyobb 1 mm-nél, átmérőjük 0,5— 0,75 mm-ig terjed. Hesse észlelt 2 mm átmérőjű gyűrűt. Ezek a gyűrűk csak réslámpával láthatók. A gyűrűk helyzete különböző. Az irodalmi adatok szerint leggyakrabban a corneán alul fordulnak elő, de észleltek eseteket a cornea felső-külső quadránsában [18], a corneán alul-belül [11, 8,] a cornea közepe alatt [12], a cornea jobb alsó quadránsában [1] és kívül a középpont mellett [5]. A gyűrűk alakja többnyire korongalakú, a pontok gyöngyszemek. Lehetnek azonban ovális, bab, ill. vese-alakúak, szabálytalan halmazok, vonalalakúak, vagy egyes pontok [6], elipszis-alakúak [1], csipkés szélűek [17], előfordul, hogy nincs gyűrű, csak ponthalmazok [8]. A gyűrűk felépítése is különböző. A gyűrűket vagy egyetlen sor pont, vagy számtalan egymás mellett fekvő, apró pontokból álló vonal alkotja [8]. A pontok néha kettős sorban rendeződnek el. A gyűrűket alkotó pontok változó nagyságúak és kicsit szürkés-fehérek [6]. A nagyobbak úgy látszanak, mintha mélyebben feküdnének, mint a kisebbek. A gyűrűk belsejében egyes, vagy csoportos fehér pontok láthatók. A szaruhártya tiszta, átlátszó vagy finoman homályos. Az egyes pontok visszavert fényben úgy látszanak mint finom vízcseppek. Aetiologia : A fehér gyűrűk keletkezésének oka ma még nem tisztázott. A klinikai kép egy maradandó és befejezett formát mutat, melynek kialakulását, fejlődését eddig megfigyelni nem tudták. Kraupa azon nézete, hogy a gyűrűket alkotó határoló vonal néha kifejezettebb és ezáltal egy előrehaladottabb formát mutat, az apró pontok pedig a folyamat még nem lezárt voltát erősítik meg, Ballantyne szerint feltehető, de nem bizonyítja a fejlődést, mivel Kraupa a két képet két különböző szemről vette. Ugyanazon szemen fejlődést még nem követtek nyomon. A szerzők véleménye, hogy congenitális vagy szerzett elváltozásról van-e szó, nagyon különböző. Abban valamennyien megegyeznek, hogy a Bowman-hártyának egy egészen különleges pathologiai elváltozásáról van szó. A szerzők közül egyesek jelentőséget tulajdonítanak már egészen kicsi corneális sérüléseknek [17], mások mélyebb szembetegséggel hozzák összefüggésbe [1]. Miután a struktúra nélküli Bowman-hártya csak egy képletet mutat, nevezetesen a cornea idegei számára szolgáló nyílásokat, felvetődik a gondolat ezen idegekben keresni a fehér gyűrűk okát [8]. Mindezen hypothezisek azonban nem adnak teljesen kielégítő magyarázatot a fehér gyűrűk jelenlétére, így logikusnak látszik ezek okát fejlődési zavarban keresni [4]. Coats, aki először észlelte és közölte a fehér gyűrűket, congen. eredetűnek tartja és minden egyéb tényezőt, mint sérülés, gyulladás, degen. elváltozást kizártnak tart. Bietti, Mayou, Kuo Ping Kuan, Földi a congen. eredet mellett döntenek. Kuo Ping Kuan a Bowman-hártyában lejátszódó nekrotikus koagulációs folyamatnak véli, melyet zsíros degen. követ, ásványi sók lerakódása mellett. Szerinte lehetséges, hogy már a foetalis életben kezdődik a méreganyagoknak hatása, mely a pórusokon át megtámadja a Bowman-hártyát s ez vezet a kolliquációs nekrózishoz. Faldi az elülső vitreum fibrilláris képződményeinek — amelyek nagyon korán —már 11—13 mm-es embryokhan megkezdik visszafejlődésüket — tökéletlen felszívódásában keresi az okot és feltevése szerint a fehér gyűrűk congen. maradványoknak tekinthetők. Az a tény, hogy amíg a sérülések és corneális gyulladások gyakoriak, ezen elvál-238
