Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
használatuk káros és veszélyes lenne, bizonyosnak látjuk, hogy a cukorbaj szemészeti manifesztációinak kialakulását és romlását nem akadályozzák meg. Arra a természetszerűleg felvetődő kérdésre, hogy mennyiben és miért tehető mindezekért a változásokért és kóros jelenségekért a B. felelőssé — akárcsak az insulin esetében — nehéz válaszolni. Szerepet játszhatnak itt is a cukorszint ingadozásai. Egy betegünk, kinél minimális mennyiségű B. hypoglycaemiás állapotokat idézett elő, néhány hónap alatt súlyos proliferativ jellegű retinopathiában megvakult. Vajda, Kahánné B.-nal kezelt betegeknél fusiós frequentiás vizsgálattal neuritis retrobulbarist észleltek. De szerepet játszhatnak a sulfamidok haematológiai vonatkozásukkal és bizonyos vitaminok (B, K) felszívódásának gátlásával, melyeket épp a diabeteses retinopathia kezelésénél alkalmazunk (Dardenne, Rogenhof fer). Mivel azonban ezen szemtünetek spontán is felléphetnek diabetesnél, minden gyógyszerhatás megítélése — s ez vonatkozik az insulinra és a per os készítményekre egyaránt — csak fenntartással történhet. Mégis az eddig gyűjtött adataink azt a benyomást keltik, hogy a B. a retinopathia fellépése, ill. súlyosbodása szempontjából, az insulin-beállítással összehasonlítva — legalábbis bizonyos esetekben — inkább károsabbnak mondható. Hozzákívánkozna ehhez a kérdéshez annak felvetése, hogy a sulfanylcarbamidokkal való kezelés esetén nem érvényesül-e az insulinnál kifejezettebben túlérzékenységi komponens, amely — hasonló képpen a toxicus bőrelváltozásokhoz — az amúgy is károsodott retinán mutatkozhat meg. összefoglalás A szerzők ,,Bucarban”-nal (N^sulfanyl-Nj-butylcarbamid) kezelt betegek szemészeti vizsgálata során megállapítják, hogy az így egyensúlyba hozható betegek tekintélyes részénél progressio mutatkozik a szemfenéki képben és kisebb számban a cataractát illetően is. Refractio-változást csak kivételes esetben észleltek, de ezt sem tulajdonítják bizonyosan a gyógyszer hatásának, hasonlóképpen az alkalmazkodási gyengülést sem. Véleményük szerint a B. és a többi hasonló antidiabeticum, ha bizonyosan nem is provokálja, ill. sietteti főként a szemfenéki tünetek fellépését (bár bizonyos esetekben ez sem kizárt), azokat meg nem akadályozza. Irodalom Bänder A. és tsai : Dsche Med. Wschr. 81, 823 (1956). — Bikich Oy. : Gyógyszereink 33, 1 (1958). — Boiler R. : Diabetes Mellitus (Urban Schwarzenberg, Wien u. Insbruck 1950.). — Boros В., Vönöczky J. : Ophthalmologica 116, 13 (1948). — Bürger M. : Angiopathia diabetica (G. Thime, Stuttgart, 1954.). — Croom J. H., Scott O. L. : Ref. Zbl. Aug. 52, 339 (1950). — Dardenne M. : Ref. Zbl. Aug. 78, 256 (1960). — Dembowsky N. : München. Med. Wochenschr. 19, 945, (1960). — van Eck W. F. : Ref. Zbl. Aug. 79, 91 (1960). — Farkas T. O., Ivory R. F., Gooperstein S. J., Patterson J. W. : Amer. J. Opht. 48, 394 (1959). — Gota Y., Fujino K. : Ref. Zbl. Aug. 78, 261 (1960). — Heinsius N. : Deutsche Med. Wochenschr. 880 (1952). ■— Huggert A. : Acta Ophth. 32, 37 (1954). — Huggert A. : Acta Ophth. 32, 375 (1954). — Menk N. : Ref. Zbl. Aug. 68, 323 (1956). — Mohnike G., Ulrich Я., Jutzi E. : Deutsche Med. Wochenschr. 81, 844 (1956). —-Münz W. : Schweiz. Med. Wochenschr. 10, 241 (1960). —Mylius K., Stark, Salomon : Ref. Zbl. Aug. 68, 323 (1956). — Patakfalvi A., Bokor Zs., Sebestyén J. : Orvosi Hetilap 1055 (1960). -—- Rogenhoff fer A. : Verh. Österr. Ophthalm. Ges. 295 (1959).—Ross R. : Ref. Zbl. Aug. 61, 320 (1954). — Sachs J. : Brit. J. Ophth. 36, 525 (1952).—Strenzenberger V. S. E., Haller H. : Zeitschr. f. d. g. Inn. Med. 11, 528 (1959). — Shevalev A. E.: Ref. Zbl. Aug. 78, 224 (1960). — Stick W., Marx R., Ehrhart A. : Deutsche Med. Wochenschr. 82, 844 (1956). — Lester H. Quiner : Arch. of. Ophth. 39, 587 (1948). — Thiel R. : Deutsche Med. Wochenschr. 84, 644 (1954). — Vajda P.—Kahánné : Szóbeli közlés. — Weinstein P. : Klin. Mbl. Augenheil. 122, 500 (1953). 154
