Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Klinikai tapasztalatok applanációs tonométerrel és elektrotonométerrel POLL MANN PIROSKA és STROBL GYÖRGY Az applanációs tonometria napjainkban már a klinikai diagnosztikának is fontos eszköze. Hasonló érvényes az elektrotonométerrel végzett tonografiára is. Tapasztalataink szerint utóbbi sokszor szubjektívnek látszó panaszokat is objektivizálhat, amint az néhány itt ismertetendő esetünkből is kitűnik.* Módszer Előzetes rigiditásmérés applanációs tonométerrel és elektrotonométerrel, a cornearadius és a refrakció ellenőrzése. Ha ezek egyike a normálistól eltér, akkor azt a kiértékelésnél tekintetbe kell venni. Tonografia, szükség esetén napszaki mérések, reggel ébresztéskor mérés az ágyban, terhelési próbák. Kiértékelések kizárólag Friedenwald 1955 szerint, saját segédtáblázataink felhasználásával. Egy mérés menete: applanációs tonometria, jbjjjbbb séma szerint, 10 perc fekvés, egyik oldali tonografia, 10 perc fekvés, másik oldali fonográfia, közben vérnyomás és pulzus ellenőrzés. Az ismertetendő végeredményeket táblázatokban rögzítettük. A mérések általában a déli órákban történtek, az eltérő időpontokat a táblázatokban feltüntetjük. Az utolsó rovatban szükség esetén a vérnyomás és a pulzus értéke szerepel. Legérzékenyebb faktornak а л mutatószámot tartjuk. A 0—4 perces érték mellett a 3—7 perces (Leydhecker-féle) értéket is mértük. Fontos mutatószám még a О elfolyási tényező, míg az F elfolyás értéke — az ellentmondó irodalmi statisztikák miatt — kevésbé értékelhető. (Lásd pl. Fronimopoulos.) A mérés megbízhatóságának jó kritériuma a lineárisán redukált 0—4 és 0—7 perces 0 értékek nagyságrendi egyezése. A mutatószámok határértékeit táblázat tartalmazza. A mérés pontosságának növelése érdekében nem fél perces, hanem negyed perces leolvasott értékeket vettünk alapul. A grafikus feljegyzés — elektrotonogramm — preciziós kiértékelés céljára nem alkalmas, mert a demodulálás karakterisztikája mindkét forgalomban levő elektrotonométer típusnál nem linearis és kritikusan függ a demodulátor fokozatba beépített alkatrészek stabilitásától. (Amennyiben markerlépcsőt is felveszünk, akkor a pontatlanság és a durva hiba lehetősége csökken, de a görbe változatlanul csak qualitativ értékű marad.) A kiértékelésnél általában linearis görbemenetet tételezünk fel, mert kimutatható, hogy a teljesen exponenciális görbemenet (Mérté) feltételezése sem jelent lényeges eltérést. Legkényesebb kérdés a kezdő Pt érték megállapítása. Tapasztalataink szerint az ennek kapcsán elkövethető hibák annyira korrigálhatok, hogy azok a mutatószámok kiszámítását nem módosítják lényegesen, mert a tonografiás effektus relativ értékeken alapul. Viszont ez az érték a rigiditás számításához megnyugtatóan nem használható fel, mert kimutattuk, hogy a pontos rigiditásméréshez különleges mérési metódust kell alkalmazni és megfelelően tekintetbe kell venni a testhelyzetet is. Ahol a táblázatokban külön megjelölés nem szerepel, ott a rigiditás nem nagyon tért el a normálistól. Az applanációs tonométerrel mért nyomás értékeket higanymilliméterben tüntettük fel és azok ülő testhelyzetre vonatkoznak. Az összes többi mutatószámoknak nem tulajdonítunk absolut dimensiot (Strobl). Ha a mutatószám értéke gyanús, vagy biztosan nem normális akkor ezt ? illetve ! jellel külön jeleztük. Végeredményben egy teljes tonografia keretében a következő mutatószámokat mérjük : * A tonográfiai módszerek kidolgozása első sorban Grant alapvető tanulmányaival indult meg. A módszerre vonatkozó irodalom azóta hatalmasan megduzzadt, ebben a tekintetben ezért utalunk valamelyik kézikönyvre. 102
