Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
nem bizonyítja. Bonát, Kristóf, Silló, Zádor (2) közleménye szerint hazánkban 1954-ben a 20 éves újoncokon végzett szűrővizsgálatok szerint e korosztály 82,22%-ban Mantoux-pozitív. Valószínűleg ezt az eredményt találtuk volna periphlebitises betegeinkben is és ez semmit sem bizonyított volna. 2. Tuberculin gócreakció. Köztudomású, hogy periphlebitisben nagyon óvatosan kell bánni a tuberculinnal, mert ez gócreakciót okozhat. Azt is tudjuk azonban, hogy gyulladásos tünetek nem specifikus ingerhatásokra is fokozódhatnak. 3. Kimutatható tüdőtuberculosis. 54 betegünk közül 21 beteg anamnesisében vagy tüdő rtg. leletében szerepelt a tuberculosis. Ez 38,8%-ot jelent. Összehasonlításul közöljük, hogy klinikánkon kezelt és kivizsgált 54 herpes corneae-s betegünk közül 8 beteg anamnesisében vagy rtg.-leletében szerepelt a tbc, vagyis 14,8%-ban. A különbséget nem tartjuk jelentősnek, mert ez abból is eredhet, hogy nem elég nagy számokkal dolgoztunk, másrészt herpeses betegeinkben nem kutattunk annyira a tbc után, mint periphlebitises betegeinkben. 4. Szövettan. Donders szerint 1958-ig 47 szerző összesen 106 szemről közölt szövettani leírást. Sokan megtalálták a tbc jeleit, mások szerint a gyulladás nem specifikus. Komplikálja az eredmények értékelhetőségét az is, hogy az esetek legnagyobb részében késői stádiumban történt az enucleatio, amikor már a kezdeti elváltozásokról pontos képet kapni lehetetlen. Donders megemlíti Elliot (4) egy esetét, melyben a periphlebitis korai stádiumában került a szem szövettani feldolgozásra és specifikus elváltozás nem volt látható. A mi esetünkben is késői stádiumban került enucleatiora a szem, specifikus elváltozást mi sem találtunk. 5. Terápia. Az antituberculotikus kezelés eredményességéről is eltérőek a vélemények. Mi ezt a kezelést sem találtuk hatásosnak. Betegeink kivizsgálása során a rutin belgyógyászati vizsgálat 5 esetben talált pajzsmirigy túlműködést. Mint már említettük, endocrin zavaroknak lényeges szerepet tulajdonítanak periphlebitis létrejöttében. A betegség nemek és kor szerinti megoszlása így is magyarázható. Fentiek alapján a periphlebitis tbc-s eredetét nem tartjuk bizonyítottnak. Endocrin zavaroknak szerepük lehet a betegség létrejöttében és talán ez a szerep nagyobb annál, amit minden betegségben betöltenek. Allergiás tényezőkre, vagy vírus infectióra is gondolnunk kell. Gyógyításában megfelelő esetben klimatikus kezelést, diathermiás coagulatiót és rtg. besugárzást alkalmazhatunk. összefoglalás 54 periphlebitises beteg adatai alapján elsősorban az antituberculotikus terápia hatástalansága miatt szerzők szerint a periphlebitis retinae tbc-s eredete kérdéses és nem bizonyított. A betegség előidézésében szerepe lehet endocrin vagy allergiás tényezőknek, esetleg vírus infectiónak. Irodalom 1. Arganaraz, Lagleyze : Arch. Oftal. Buenos Aires 1, 357, 1926. ref. Zbl. f. Au. 17, 155, 1927. — 2. Bonát, Kristóf, Silló, Zádor : Orvosi Hetüap 97, 39, 1956. — 3. Donders, P. C. : Documenta Ophth. XII. 1. 1958. — 4. Elliot: Trans, amer. ophthal. Soc. 52, 811, 1954. — 5. Jeandelize, Bretagne, Richard: Ann. d’oculist. 161, 124, 1924. ■— 6. Jeandelize, Droudet: Bull. S. O. Paris, 3, 260, 1936. — 7. Radnót: Kiin. Mbl. Au. 115, 327, 1949. 95
