Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
eosinophil sejtjeinek túlműködése alacsony szemfeszülést, a basophilsejtek hyperactivitiása emelkedett szemfeszülést okoz. Az újabb vizsgálatok kimutatták, így utalunk saját kísérleteinkre, hogy a diencephalon bizonyos területeinek elektromos izgatására, főleg a corpus mamillare vidékén, a pupilla tágulását, a vérnyomás és szemfeszülés emelkedését, néha izoláltan csak szemfeszülésemelkedést lehet előidézni. Sikerült kimutatnunk, hogy homlokagyi sérültek, leukotomizált betegek, commotiós egyének szemfeszülése a normálisnál alacsonyabb. Szovjet szerzők kimutatták, hogy a diencephalon elváltozása esetén a két szem nyomása között különbség van, ami normálisan nem észlelhető. Mindebből gyakorlatilag az következik, hogy hypophysisre gyanús elváltozások esetén a szemfeszülés alacsony volta megerősíti a hypophysis tumor jelenlétét, a két szem feszülése közötti significans eltérés inkább diencephalon elváltozásra utal. Igen érdekes összefüggést állapított meg a pécsi szemklinikán Brand a szemfeszülés és dystrophiás myotonia között. A szemfeszülés vizsgálata alapján különbséget tud tenni a Steinert—Curschmann-í. dystrophia myotonica és a Thomsen-f. congenitalis myotonia között. A dystrophiás esetek valamenynyiében alacsony szemfeszülést talált és ezt a jelt egyenértékűnek veszi a cataracta jelenlétével. Thomsen esetekben nincs cataracta és a szemfeszülés minden esetben normalis. Brand további vizsgálataiban azt találta, hogy enkephalitis utáni Parkinson esetekben a szemfeszülés kivétel nélkül mindig alacsony. Arterioscleroticus eredetű Parkinsonbem pedig saját megfigyeléseink szerint gyakran magasabb a szemfeszülés és így Parkinsonban a szemfeszülés vizsgálata ugyancsak differentiáldiagnosztikai jelként értékelhető. Befejezésül legyen szabad röviden megemlítenem a látótérvizsgálatnak legújabb módját az ún. fusiós frequencia vizsgálatot vagy Flicker-perimetriát. A lényeg másodpercenként azon minimális számú fényfelvillanás meghatározása, amely már nem ad folyamatos fényingert, hanem flickerezést jelez. Itt a perimetria Herzekben kifejezett számokkal dolgozik és a Herzek csökkenése jelzi a functio kiesést. Brooser adjunctussal együtt végzett eddigi vizsgálatainkból az derült ki, hogy a Fb'c&er-perimetria felette áll a szabványos perimetriának a glaukoma korai látótér kiesésének a megállapításában, továbbá sclerosis multiplexes eredetű neuritis retrobulbaris kimutatásában. Előfordul az is, hogy hemianopiát tudunk kimutatni olyankor, amikor a rendes periméterrel az még nem mutatható ki. További vizsgálatok tárgyát képezi annak a megállapítása, hogy tudunk-e ezzel a módszerrel különbséget tenni a pangásos papilla és pseudopapillitis között. Az elmondottakban igyekeztem Önöknek rövid áttekintést adni az ophthalmoneurológia újabb fejlődéséről. Természetesen rövid előadás keretében még csak futólag sem érinthettem sok részletkérdést, de nem is ez volt a célom. A célom az volt, hogy bizonyos gondolatokat ébresszek a téma iránti érdeklődőkben, továbbá hogy felhívjam a figyelmet a határterületi együttműködés további fontosságára és érdemességére. Irodalom 7. Brand: Ophthalmol. 133. 53. 1957. — D. C. Cogan : Arch. Ophth. 39. 37. 1948. —M. Glees: Kiin. Mon. Aug. 128. 680. 1956. J. Imre: Klin. Mon. Aug 98. 682. 1937. —A. Kestenbaum: Clinical methods of neuro-ophthalmic examination. Grüne and Stratton. New York. 1946. — Lobstein : Doc. Ophth. 10. 290. 1956. — M. Radnót: Ophthalmol. 104. 301. 1942. — H. Remky : Ophthalmol. 122. 18. 1915.— Rucker : J A. M. A. 1945. 970. — Stern : Amer. J. Ophth. 40. 119. 1955. — Weigelin : Doc. Ophth. 7/8. 183. 1954. 6
