Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
ahogy magunk is megállapíthattuk, hogy a vér-csarnokvízgát fluorescein permeabilitása jelentősen emelkedett, ami tumoros pangásos papilla esetében nem fordul elő. Segítségünkre szolgálhat még ilyenkor a szemfenéki vérnyomásmérés, amennyiben a hypertonia IV. stádiumában a szemfenéki artériás nyomás emelkedett, tumoros pangásos papilla esetében csökkent. Mindezen adatok birtokában is elképzelhető azonban, hogy valakinek IV. szakban levő hypertoniája van és ettől függetlenül agy daganata is keletkezett. A végső diagnosist az EEG, illetve angiographia dönti el. Ebbe a csoportba tartozik a rendszerint féloldalon hirtelen jelentkező oedema papillae hypertoniás egyénen, akiknek gyakori hypertoniás krisisük van egyidejű hypertoniás enkephalopathiával. A szemfenéken elmosódott papilla, finom vérzések jelennek meg, a látásélesség jó, de finomabb látótérvizsgálattal defectusok mutathatók ki. Saját tapasztalataink szerint a folyamat benignus, reversibilis és bár enyhe decoloratio maradhat vissza, a látás megtartott marad. A folyamatra különösen felhívnám a figyelmet, mert általában nem ismert a kép, amelyre jellemző tehát az egyoldaliság, a hypertonia, enkephalopathia. A differentialdiagnosis szempontjából a legnagyobb fejtörést a pseudopapillitis képe okozza. Ez lényegében véve fejlődési rendellenesség, amelynek során a papillán kötőszövet marad vissza és a kép teljesen emlékeztet a pangásos papillára. Ha a beteg családtagjain hasonló képet találunk, akkor ez pseudopapillitis mellett szól. Ha van időnk az észlelésre, akkor 8—10 napon belül eldől a kérdés, mert a pangásos papilla vagy visszafejlődik vagy előrehalad, a pseudopapillitis nem változik és vérzések sohasem mutatkoznak. Megerősíti a pseudopapillitis diagnosisát az egyidejűleg esetleg jelenlevő tortuositas vasorum retinae, ami ugyancsak fejlődési anomalia. Saját vizsgálataink szerint az esetek egy részében pseudopapillitisben hypoplasiás oscillogrammot találunk, jeléül annak, hogy nem csak a szemfenéki érrendszer csökkent rugalmasságú, hypotoniás, hanem az általános érrendszer is. A brachialison néha olyan kis kilengéseket látni ilyen esetekben, mintha a betegnek endarteritise volna, holott erről szó sincs, csupán az érfal rugalmas elemei képződtek hiányosan. Az utolsó nehány évben 20 pseudopapillitises esetet volt alkalmunk észlelni és részletesebben analizálni. Ezek között 15 nő és 5 férfi volt. Életkoruk 20—60 évek között oszlott meg. 9 esetben 180, illetve ennél nagyobb hypertonia volt észlelhető, 4 esetben hypotonia, illetve hypoplasiás oscillogramm volt regisztrálható. 10 esetben positiv röntgenelváltozást találtunk éspedig részben sella megnagyobbodást, részben hyperostosis frontalis interna jeleit. Úgy látszik tehát, hogy a pseudopapillitis képe, amelyet eddig jelentőség nélküli fejlődési rendellenességnek tartottuk — módosul. A kép az esetek kisebb részében az általános érrendszer atoniájával társul, az esetek nagyobbik részében pedig abortiv Cushing fejlődik ki. További analízis szükséges, hogy ezekben a cushingoid képekben valóban pseudopapillitis van-e jelen, vagy pedig a papilla oedemás beivódásáról van-e szó, tehát nem positiv értelemben vett pangásos papilláról, hanem az opticus szövetének duzzadásáról, az agy duzzadásához hasonlóan enkephalitisek eseteiben. Igen érdekesen alakult az utóbbi években a szemfeszülés ophthalmoneurológiai jelentősége. Régi vizsgálataiban Imre hívta fel először a figyelmet, hogy akromegaliával járó hypophysis tumorokban a szemfeszülés alacsony, más szerzők, köztük pl. Radnót kimutatta, hogy Gush/inf/-kórra 1 járó hypophysis tumorok fokozott szemfeszülést okoznak. Úgy látszik, hogy a hypophysis 5
