Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-03-01 / 1. szám

antihistaminnal nem, de corticoidokkal kivédhető. A localisan alkalmazott antibiotikumok és sulfamidok által kiváltott elhúzódó típusú allergizálódás elég gyakori; a tetracyclinek esetében 1, chloramphenicol esetében 3, de penicillin esetében már 7%-ban jelentkezik, míg streptomycin és sulfamidok már az alkalmazás 30—70%-ban allergizálnak. Sokszor már régen meggyógyult az alkalmazás „indikációját” képező — esetleg ártalmatlan, más therapiára vagy spontán is gyógyuló -— szembaj, mire az allergia kialakul, és esetleg más szakmák területén vitáhs indikációk útját állja. Ehhez járul még a resistentia kifejlődésének veszedelme, főleg a kis koncentrációban történt elhúzódó alkalmazás, és főleg M. pyogenes esetében. A Sulfonamid resistentia oka gyakran az, hogy a gennysejtek bőven szolgáltatják azt az anyagot, a paraaminobenzoesavat, melynek gátlásán keresztül a sulfamidok hatnak (307). — Permeabilitásról, allergizálódásról és resistentiáról elmondottak tekintetbe vételével a Holland Szemorvos Társaság 1957. évi symposiuma (307) és mások (246) a következő álláspontra jutottak : a kötőhártya és szaruhártya felszínén elérendő hatáshoz elégedjünk meg az alig behatoló, de nem allergizáló, és széles spektrumú tetracyclinszármazékokkal ; vizsgálataink szerint borát jelenlétében hatszor nagyobb terramycin-koncentrációt érhetünk el. Igaz, hogy a szélesspektrumú antibiotikumok corticoidokkal együtt alkalmazva, gombás fertőzésekre hajlamosítanak (199), de ezek ellen jól hat a Nystatm (30 000 E/ml) (220). — A szaruhártya stromájába beterjedt infekciók kezelésében a tét nagyobb, és vállalhatjuk az allergizálást és egyéb veszélyeket. Penicillinre ugyan a corneahám alig átjárható, de ezt az akadályt megkerülhetjük subconjunctivalis alkalmazással (266). Saubermann szerint 100 000 egységnél többnek, vagy adrenalin egyidejű adásának nincs annyi szintbeh előnye, mint amennyi hátránya. Streptomycinből viszont nem érdemes 0,26—0,50 grammnál kevesebbet subconjunctivalisan alkalmazni (266). Ügy látszik, a szembe alig bejutó Erythromycin helyett (282) a jó behatoló képessége miatt subconjunctivalis alkalmazásra legalkalmasabb szélesspektrumú antibiotikum a Soframycin (0,5 g) (3, 2) és talán a Neomycin is. -— A chloramphenicol-kenőcs hatóanyaga is lipoidoldékonysága miatt be tud hatolni a corneába, míg felszíni kezelésre a vízoldékonyabb acidamfenicol (Leukomycin) jobb (267). A Ps. aeruginosa (pyocyanea) ellen legjobban ható antibitikum a Polymixin ; a fekélyt a kórokozó által termelt metalloproteid természetű, versenat és SH-anyagok jelenlétében hatástalan kollagenase okozza (100, 101). A csarnokvízbe jól behatoló és így az uveára ható tetracychnen és chloramphenilen kívül rendelkezünk olyan antibiotikumokkal is, melyek az uveában és üvegtestben jelentékeny concentratiót hoznak létre anélkül, hogy a csarnokvízben megjelennének. Ilyen a penicillin diaethylaminoaethyl estere, a penethamat, mely főleg lipoidoldékony és mint ilyen hatástalan, de nagy concentratióban jelenik meg az uveában, ott az ester elbomlik, úgy mint a tüdőben, és hatékony nagymennyiségű penicillin válik szabaddá (257). A másik, csarnokvízbe alig, de uveába nagy mennyiségben bejutó anyag a pyrimethamin (Daraprim) (46, 168), mely a nucleinsav-synthesishez a 0,-töredékot adó folsav antagonistája, és így gyorsan oszló toxoplasma-alakok szaporodásának gátlója. Érthető, hogy csak a gyorsan szaporodó alakok ellen hat, csakúgy mint a folsav-molekula paraaminobenzoesav részével antagonisztikus viszonyban álló sulfamidok (169). — Amit a. penethamátról mint különleges substratumról elmondtunk, valószínűleg sok más anyagra, és minden corticosteroidra is érvényes, csak hatástalan estereik (a szervezetben képződöttek phosphat, a gyógyszeresen adottak egyéb estereik) alakjában tudnak permeálni, de a sejtekben enzymek (conjugázok) hatására felszabadulnak a hatékony I7-OH-steroidok (63). E 17-OH gyökhöz kötött a glukokortikoid-hatás : így többek között a gyulladások humoralis és cellularis részének elnyomása. Míg azonban az először használatba került cortison (2. ábra) és annak intensivebb hatású 11-hydroxy-származéka, a hydrocortison, még hormonok voltak atekintetben is, hogy azokat a mellékvesekéreg nagy mennyiségben képezi, sőt kisebb mennyiségben tartalmazza is, és atekintetben is, hogy mint hormonok, többirányú hatást fejtenek ki, olyanokat is mint a glukokortikoid hatás, melynek gyulladásellenes része kívánatos, és olyanokat is mint a mineralocorticoid : víz- és Na+-visszatartó hatás, ami nem kívánatos mellékhatás, a biokémiai kutatás újabb és újabb 17-OH steroidokat produkált, melyek már nem hormonok, hanem egyre jobb, bár tüneti gyógyszerek (177, 323, 324). Ezeket már nem termeli a mellékvesekéreg és hatásuk egyoldalú, célzott : a molekula tudatos változtatása által a gyulladást árnyékoló hatásuk egyre terebélyesebbé lett növesztve, míg a mineralocorticoid rész egyre jobban le lett nyesegetve (48, 49). Első ily változtatás az 1- és 2-C atom közti kettőskötés létrehozása volt, ezáltal lett a Cortisonból a Prednison és a hydrocortisonból a Prednisolon ; utóbbi foszfátja (207), trimethylacetátja (Ultracortenol) a kötőhártyazsákban is oldékony ; hatása a cortison tízszerese. A 9-es C-atom fluorozásával a hatékonyság sokszorosára nőtt (Fludrocortison), de a mellékhatások is. Utóbbiakat a 16 C-atom OH szubsztituálásával jelentékenyen le lehetett csökkenteni (triamcinolon) (47, 329), methylezésével pedig teljesen megszün43