Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
A vizsgált esetek 50%-ában találtunk olyan szemfenéki elváltozásokat, melyek átmeneti keringési zavar következményei. Jellemző módon minden esetben ép volt a hátsó pólus, az elváltozások a retina perifériájára lokalizálódtak és általában a kis artériák közelében voltak láthatók. Kontrollként meg vizsgáltunk 36 egészséges. 24—44 év közötti, átlagosan 35 éves férfit, akik soha nem jártak Gaissonban. Közöttük mindössze 1 olyan esetet találtunk (az illető 2,0 D-s rövidlátó), akinek a retina perifériáján néhány, kis pigmentrög volt látható. Ez a fenti 50%-al szemben 2,7%-ot tesz csak ki. Vizsgálataink igazolták azt a feltételezésünket, hogy Caisson-munkásokban a retina erek aeroemboliája gyakran és észrevétlenül előfordulhat. Azokban az esetekben. ahol az aeroemboliák sűrűn követik egymást, ahol nagyobb spasmus-készség van (pl. erős dohányosokban) vagy ahol az érrendszer constitutionalisan alkalmasabb az aerothrombosisok létrejöttére, teljes és végleges érelzáródások is kialakulhatnak. így pl. abban a betegben, akit a II. sz. szemklinikán kezeltünk. Az ilyen esetek megelőzésére javasoljuk a Caisson-munkások időszakos szemészeti vizsgálatát és a Gaissonban dolgozók figyelmeztetését a szem károsodásának lehetőségére, mert ha jelentéktelennek tűnő látászavar esetén is recompressiót alkalmazunk, elkerülhetjük maradandó elváltozások keletkezését. Átmeneti retinális aeroemboliák véleményünk szerint nem akadályoznák meg, hogy az illető továbbra is Caisson-ban dolgozzék, csak a végleges érelzáródások, mert ilyen esetekben további nitrogén embolusok a helyzetet súlyosbítanák és végleges, valamint nagy látótérkiesésekhez vezetnének. összefoglalás Az artéria centralis retinae is végartéria, ezért valószínű kis ágainak gyakori, de észrevétlenül maradó aeroemboliája. Az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megvizsgált 36 Caisson-munkásból 18 esetben (50%) a retina perifériáján. a kis artériák közelében olyan elváltozások voltak, melyek átmeneti keringési zavarok, átmeneti aeroemboliák következményeinek tarthatók. Az elváltozások nagyobb százalékban fordultak elő a hosszabb ideje dolgozók és az idősebb (40—45 éves) munkások között. Az egyik munkás bal látóterében decompressio után jelentkező temporális félhold-kiesés azt igazolja, hogy a látópálya ezen részét külön artéria-ág látja el. Ismétlődő aeroemboliák erős spasmuskészséggel, vagy dysplasiás érrendszerrel komolyabb, tartós elváltozásokat idézhetnek elő, miként a közölt esetben. Ezen beteg szemfenéki elváltozásai a decompresses retinopathia eddig nem közölt esetét képviselik. Az ilyen esetek megelőzésére javasoljuk a Caisson-munkások időszakos szemészeti vizsgálatát és jelentéktelennek tűnő látászavar esetén is gyógyzsilipelés alkalmazását. Irodalom 4. Bachtez. Schuber: .Msein1. Psychiatrie, 127, 204, 1954. — 2. Duke- -Elder: Textbook of Ophth. London. Henry Kimpton. 1954. VI. (5871. — 3. Duke—Elder: 4. A 36. eset bal szemének látótere 20 órával a decompressio -után 210
