Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-09-01 / 3. szám
hypertonia-betegség III., renalis stádiumára jellemző angiospasticus retinopathiának létrehozatalában is (119), hol a Henle-rostréteg olvasószerű fragmentációjából származó lipoidok nem tudván az angiospasticus erek felé távozni, képezik a „Spritzfigur” alapját (276). E renalis faktorok által létrehozott hypertonia is, és azok a glauc.omaesetek is, ahol renalis faktorok szerepelnek, Apresolinnal befolyásolhatók ; a neuritissel összetéveszthető papillaelváltozással, Spritzfigur-ral, centrális scotomával járó pheochromocytomás, ill. paragangliomás adrenaliv -eredetű vérnyomásemelkedési roham ítegitin- (methansulfonat-) érzékeny (87). A szervezet felől az intraocularis nyomásra érvényesülő hatások tehát csak részben a mucopolysaccharidákon keresztül érvényesülnek. A thyreotrop hormon hatására is végbemenő mucopolysaccharida-felhalmozódés -— más változásokon kívül — a legnagyobb tömegben az orbitában történik, endokrin progressiv exophthalmus eseteiben. Ezen elnevezés egyre inkább elterjedt az ún. „thyreotrop” és „thyreotoxicus exophthalmus” Mulvany által javasolt szembeállítása helyett. Az eseteket Mulvany értelmezése szerint külön az ún. „thyreotrop vonások” : az exophthalmus nagy mértéke és orbitotonometriás visszanyomhatatlansága szerint, és külön az ún. „thyreotoxicus vonások” : az alapanyagcsere, felső szemhéj-retractio és convergentia elégtelenség szerint is fokozatokban sorolva, e vonások intenzitása inkább párhuzamosan haladt, mint ellentétesen (178). Az endokrin progresszív exophthalmus esetek között vannak hypothyreoid, euthyreoid és hyperthyreoid esetek egyaránt (148), sőt az euthyreoid esetekben is fokozott a J131 incorporáció a thyreoideában, de ezt a szervesen kötött ji3i gyorsabb elbontása kompenzálja (86). Az sem biztos, hogy az exophthalmusért kizárólagosan a thyreotrop hormon a felelős, annak ellenére, hogy kísérletesen TSH befecskendezéssel exophthalmust lehet létrehozni (227) ; ez azonban más természetű, kevésbé érdús az emberi kórképpel szemben. Ezenkívül az endokrin progresszív exophthalmus-esetek egy részében thyreoidea adásával a J131-el telített thyreoidea J131 leadását le lehetett állítani, míg TSH-stimulált állapotban ennek ellenkezője volna várható (267). Az elülső lebeny kivonatok TSH hatása jódozással megszüntethető, de exophthalmust létrehozó hatásuk nem (246). Így valószínűnek tekintik, hogy az emberi kórkép létrehozásában a TSH-n kívül egy másik elülső lebeny-faktornak az EPS-(exophthalmos producing substance)-nek is van szerepe (148). A szérum TSH meghatározása J13I-el telített és thyroxinnal hormonleadásában gátolt thyreoideával bíró állatban való befecskendezéssel, az ennek hatására szérumba ürített J131 radioactivitásnak mérésével történik (274). A TSH és EPS kóros mennyisége a szérum fundulus- (148, 68) vagy aranyhalba (Carassius auratus) (14, 264) való fecskendezéssel is kimutatható ; csak endokrin progresszív exophthalmus eseteiben lesz a halon exophthalmus. A tünetek egyrészéért az orbita közti állományában felhalmozódó, sőt a szemizmok endomysiuma alatt félhold-alakban kimutatható (4) savanyú mucopolysaccharidák felelősek ; később kevésbé nedvdús rostos szövetté alakulva, a szemteke kevésbé visszanyomhatóvá válik, ami differenciál-diagnosztikusan, és mint thyreoidea-resectio elleni kontraindicatiós jelenség is felhasználható (190, 130, 71). Az izomtünetek azonban részben már elektromyographiás vizsgálatok szerint a thyreotoxicus myopathia prostigmin-érzékeny rész jelenségei (222, 223), nem ideg-eredetűek. A m. obi. és rectus inf. másodlagos heges rövidülése (75), az impressiós tonometriához szükséges szemtekehelyzetet erőltetve, az emelkedett intraocularis nyomás (264) és csökkent sclerarigiditás (263, 29) téves (265) látszatát keltette. Az elsődleges vagy thyreoidea resectio utáni hypothyreoid esetekben szóba kerülhet a kis adagokkal végzendő thyreoidea- vagy még helyesebben dijódthyronintherapia, de megjegyzendő, hogy a nagy adagok stressként hatva, fokozzák a hypophysis elülső lebeny működését (14). A másik baj, hogy többnyire éppen az az oka a fokozott TSII-, ill. EPS-termelésnek, hogy a tractus tuberohypophyseus érzéketlenné vált a thyreoidea ingerére (246). Hyperthyreoid esetekben többnyire hatástalan az androgen- (178) vagy paraoxypropiophenon-therapia. Itt legtöbben a hypophysisrtg-besugárzást ajánlják, de ez többnyire átmenetileg fokozza a hyperthyreoisist. Ezért Morales szerint (178) célszerű előtte thyreoidea resectiót, ill. propylthiouracyltherapiát alkalmazni. A hypophysis rtg-besugárzás — éppen igen nagy adagokkal tumormetastasisok eseteiben végzett therapiás kísérletek tanúsága szerint -— (186, 39) előbb pusztítja el a hypophysis-táji idegrendszeri struktúrákat, mint magát a hypophysist, és így a hatás nagyobb részben a hypothalamuson és csak kisebb részben a hypophysisen keresztül érvényesül. Erre utal az elég hosszú késedelmi idő a besugárzás és a hatás beállta között is. Talán a legfontosabb a hatás harmadik tényezője, az orbitát érő sugárzás hatása, mely az orbita mucopolysaccharidáit depolimerizálja (148). Ezért sokan az orbita besugárzás therapiás eszközét ajánlják (178). Jó tüneti gyógyszer a chemosis, vérbőség, iszemhéjduzzanat ellen az acetazolamid (Fonurit), míg a Prednisolon kétélű fegyver (226, 178). A localis hyaluronidase szemhéjduzzanat, X2 Szemészet 177
