Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-09-01 / 3. szám
de Vries (1901) + 2,4 D-nak, Steiger (1913) + 2,4 D-nak, Slataper (1950) + 2,32 D-nak találták. Nem teljesen logikus ezen átlagok összesítése, azonban mégis érdekes a középérték meghatározása, ami + 3,07 D-nak felel meg. Mi + 3,05 D-nak találtuk, ha a 2—7 napos újszülöttek + 3,2 D-jának és a 7—30 napos csecsemők + 2,9 D-jának átlagát vesszük (1. táblázat). Azt hisszük, hogy ez az érték közelíti meg leginkább a valóságot. Kétségtelen, hogy az egyes szerzők fénytörési átlaga között elég nagy eltérés van. Abban mutatnak csak megegyezést, hogy a legtöbb újszülött hypermetropiásnak születik. Elég nagy a differencia abban is, hogy ez az újszülöttkori hypermetropia hány %-ot teszi ki. Jnégernél 17% (1861), Elynél 72% (1880), Horstmann-ni 1 88%, Schlei elméi 100 %, Herrnheisernél 99,9%, de Vriesnél 79,5%, Mawasnél (1934) 70%, Cook és Glasscocknál (1951) pedig 73%. Ezen átlagok összesítésekor 74,8% középérték jön ki. Mi 92,1 %-nak találtuk. E nagy különbség valószínűleg a refrakció-mérés módjának különbözőségéből adódik annak ellenére, hogy előzőleg valamennyien atropinnal bénították a sugárizmot. Sőt legújabban Cook és Glasscock 6 óránként négy ízben cseppentettek 1%-os atropin sulf.-ot s utána olyan szemhéj terpesztő vei tágították s szemrést, hogy a bulbus mozgása korlátozva volt. Ebből is látható, hogy a nem azonos körülmények között végzett vizsgálatokba sok hiba csúszhat. Nem könnyű újszülötteknél a cseppentés elvégzése sem, ezért egyszeri cseppentés nem is elég. Lényeges, hogyan tárjuk fel a szemrést: kézzel, Desmarres-kanállal, vagy szemhéjterpesztővei. Ha az utóbbiakkal hajtjuk végre, akkor pantocainnal is kell érzésteleníteni. Nem elhanyagolható kérdés, hogy a csecsemőt lefektetjük-e, vagy egy asszisztens az ölében fogja. Ugyanis ölben-tartásnál a skiaskopálási távolság pontos betartása nehezebb és tapasztalatunk szerint ez több hibalehetőséget rejt magában, mert a szemrés feltárása csaknem lehetetlen (újszülött szeme zárva van) és a csecsemők jobban sírnak. A sírás kivihetetlenné teszi a vizsgálatot. Ilyenkor a csecsemők annyira erőlködnek, hogy corneájuk szinte elsötétül és vörös visszfényt kapni alig lehet. — Ezek az apróságnak tűnő szempontok mind figyelemre méltóak, ha azt akarjuk, hogy eredményeink pontosak legyenek. Vizsgálatainkat a következőképpen végeztük. Atropinnal naponta kétszer cseppentve három napig tágítottuk a pupillát. A pólyában lévő csecsemőt 1/2 m magas padra fektettük és felette állva 1,5 m-ről skiaskopáltunk. A kézzel való szemrésfeltárást nem találtuk jónak, mert a csecsemők hamar ingerlékenyek lettek és mindjárt erőlködő sírásba kezdtek. Ezért előzetes pantocainozás után Desmarres-kanállal, vagy Pretori-féle szemhéj terpesztővel tártunk fel, mert ezt jobban tűrték. Persze, meg kell jegyeznünk, hogy a használatban lévő legkisebb Desmarres-kanál, valamint Pretori-féle szemhéjterpesztő is olyan nagy, hogy az újszülött vagy csecsemő szemhéja alá betenni alig lehet. Ezért készítettünk ezen vizsgálatokhoz kisméretű kanalat és szemhéjterpesztőt, ami kb. fele a használatban lévő legkisebb eszköznek. (Ezek a csecsemők műtétéinél is előnyösen alkalmazhatók.) Az eszközt a szemhéj alá helyezve legtöbbször nem is sírtak a csecsemők. De ha el is kezdték, csakhamar megszokták az eszközt és a vizsgálatot jól el lehetett végezni. (Skiaskopálás után a fundust is megvizsgáltuk, főleg koraszülötteknél, akik a kondicionált osztályon oxigén-belélegeztetést kaptak. Fibroplasia retrolentalist 84 koraszülött között egy esetben találtunk.) Vizsgálataink eredményét a 2. táblázat mutatja, külön-külön a 2—7 napos koraszülöttekét, 2—7 napos újszülöttekét, 30 napos, y2, 1 éves csecsemőkét, 2 és 2—5 éves gyermekekét. Vizsgálataink száma összesen 722. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy koraszülötteknél a túllátók %-os aránya valamivel kevesebb (91,8%), viszont a szem átlagos fénytörése több ( + 3,9 D), míg 158
