Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-09-01 / 3. szám

Ishihara

A tábla

jele

Típusos

tévesztő

Pontszám

Sorszám

pontos

hibás

Válasz

Pontszám

így latja

olvasásnál

1.

12

12

—

—

2.

8

3

16,5

7,5

3.

6

5

12,0

6,0

4.

5

2

45,5

22,5

5.

74

21

24,5

12,0

6.

2

nem látja

7,6

3,5

7.

6

nem látja

16,0

8,0

8.

5

nem látja

23,0

11,5

9.

7

nem látja

17,0

8,5

10.

—

5

39,6

19,5

11.

*

—

2

41,6

20,5

14.

2G

6 vagy 2

16,0

8,0

15.

42

2 vagy 4

13,0

6,5

Pontszám összesen : S

max =

271,0

S :

^ Sm&x 271

* A 12. és 13. táblát a számszerű, értékelés nehézsége miatt nem használjuk.

nak vannak kiemelkedően jó, rossz és közepes táblái. Éppen ezen alapul $Zoa?mak fent már említett eljárása, mikor négy különböző táblasorozatból válogatott össze 20 kiemelkedően jó szűrőképességű táblát és ezek használatával ért el jó szűrőeredményeket.

Ez az eljárás azonban a gyakorlatban nehezen vihető keresztül, igen költséges lenne ; szűrővizsgálatainkat adott meglevő táblasorozatokkal kell végeznünk. Éppen ezért tartottam szükségesnek, hogy eljárásom második felét kidolgozzam, amely a viszonylag gyenge szűrőképességú táblasorozatokat is gyakorlati szempontból használhatóvá tudja tenni. Eljárásom e másik oldalának lényege a következő :

Az egyes táblák fent kiszámított / értékét a vizsgálatnál mint a tábla pontértékét használjuk fel, ami annyit jelent, hogy a vizsgált egyén a tábla pontos elolvasása esetén ennyi pontot kap. Típusos tévesztés esetén nem kap pontot, a tábla hibás olvasása esetén / értékének felét kapja (a felezésnél I értékéből a tört részt elhanyagolhatjuk). A táblasorozat végigolvasása után az egyes táblákra adott válaszokat regisztrálva és azokhoz a megfelelő pontszámokat hozzáírva, a pontokat összeadjuk. Az illető táblasorozattal maximálisan elnyerhető pontszám : Smax, ami az értékelt táblák I értékeinek összegével egyenlő. A vizsgált egyén pontszámainak összegét (S) elosztva a

149