Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
és kevésbé veszélyes módon, mint direkt a szemgolyóba juttatás. Saubermann a retrobulbaris befecskendezéssel az üvegtest elülső részében magasabb értékeket kapott, mint a subconj. injekcióval. A dihydrostreptomycin 2 g-jának izomba fecskendezése után bejut a szer az elülső csarnokba és üvegtestbe, ahonnan igen lassan tűnik el (9 óra után még 5,5 gamma/cm3 van az üvegtestben). Az így kapott töménység alatta marad annak, mint amelyet 1 g szer a subconj. befecskendezés útján elérhet. 0. 5 g dihydrostreptomycin subconj.-an befecskendezve eléri a therápiás töménységet a szem belsejében, bejut az elülső csarnokba és üvegtestbe, ahol igen lassan diffundál. 12 óra múlva még 8,54 gamma/cm3 van az elülső csarnokban és üvegtestben. Felemelve 1 g-ra az adagot, sokkal magasabb intraocularis töménységet kapunk (193,6 gamma/cm3 a csarnokvízben és 22 és 30,8 gamma az üvegtestben). Az elülső csarnokba fecskendezett streptomycinnel sokkal magasabb koncentráció érhető el, mint a subconj. vagy izomba adott injekcióval. A streptomycin retrobulbaris injekciója nem jár elegendő töménységgel a szem folyadékaiban, csak iontophorézissel társultan. Saubermann a penicillinhez hasonlóan a streptomycinnek is kombinált : subconj. és intramusculáris együttes alkalmazási módját ajánlja. A chloramphenicol szájon át adva az egészséges szem vér-csarnokvíz gátján is gyorsan áthatol és eljut mind a csarnok vízbe, mind az üvegtestbe. Beteg szem esetében az eredmények nyilvánvalóan jelentősebbek. Saubermann szerint a szájon át történt adagolás és egy subconj. ,,depot” biztosítja a legjobb penetrációt a csarnokvízbe. Az aureomycin és terramycin szájon át adva vagy érbe fecskendezve szintén áthatol a vér-csarnokvíz gáton, de csak akkor, ha az nem ép. s II. A csarnokvíz tanulmányozása in vivo Adler szerint nem szükséges megnyitni az elülső csarnokot a plasmoid csarnokvíz létrehozásához, mivel a szembeli hajszálerek vagy a felületi hártyák permeábilitásának jellegváltozását trauma, gyógyszerek vagy betegségi folyamatok egyaránt okozhatják. A gyulladás vagy más okból létrejövő kóros csarnokvíz viszont megfelelő vizsgáló módszerek alkalmazásával a vércsarnokvíz gát permeábilitásának fokáról tájékoztat. A rádióaktív izotópok, a Huber-féle tyndallométer és az Amsler—Huber-féle klinikai fluorometria lehetővé teszi a csarnokvíz vizsgálatát az érintetlen szemen. 1. A rádióaktív izotópok felfedezése Amsler szerint egyenértékű a biológia számára a mikroszkóp feltalálásával ; a legfinomabb anyagi struktúrát felfedő eszköz után egy olyan technikával gazdagodtunk, amely a legintimebb biofizikai és biokémiai titkokat tárja fel számunkra. A rádióaktív izotópok alkalmazása tényleg forradalmasította a biológiai vizsgáló módszereket. A szemészetben leggyakrabban használt izotóp a Na24, lévén az interstitiális folyadék legfontosabb kationja a Na és alkalmas a folyadékok, különösen a csarnokvíz keringésének kutatására, ugyanúgy, miként a hydrogén nem rádióaktív izotópja : a deuterium és oxydja : a keményvíz. Kinsey és munkatársainak 1942-ben megjelent közlése óta sok dolgozat látott napvilágot, zömében nyúlkísérletekről. Az emberi és nyúlszem közti különbség ellenére meglepően egyeztek a csarnokok folyadékcseréjének eredményei a nyulaknál (Kinsey, Grant és Cogan) és embernél (Cagianut és Verrey 1948). A P32 izotóp intraocularis daganatok kórismézéséhez, még a J131 immunológiai folyamatok tanulmányozásához is használatos, mint pl. Fernando A. legutóbbi közleménye szerint nyulak kísérleti uveitisének közelebbi megismerése végett. 111
