Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
. Több mint 40 éve, hogy az orvosi pályán szinte elejétől fogva karöltve haladtunk, terveztünk, törekedtünk. Kevés lapját üthetem én fel életem naplójának, hol az ő nevével ne találkoznám, találkozom én, találkozunk kor- és munkatársai, baráti körben és nyilvánosság terén. Emlékezetes napok mind kezdve azon kedélyes estélyeken, midőn ő Párisból hazatérve Balassdnak felszólítására az 50-es évek reánk nehezedett borújában kis körben, lakásán az új — a mikroszkopikus — vizsgálat módszerébe bevezetett s szellemes leveleivel az Új Világ-utczai épületbe zárt orvosi intézeteink kiköltöztetésére az első rugót megadta. Fényes lapok azok, melyek az ő szemészi működéséről szólanak, midőn rendelőszobáját s a gyermekkórházat is, szemészi iskolává alakította s az új szemészet vívmányait a szakember lelkesedésével demonstrálta ; midőn ezen lapok szemészeti mellékletének szerkesztését elvállalta s 16 éven át míg saját szemevilága el nem sötétült, ernyedetlenül folytatta ; midőn a pesti szegénygyermek kórház újjáalakításáért küzdött, fáradozott ; a Budapesti Orvosi Egyesületet, mint annak tagja a pangás napjaiban előadásaival tartotta, mint elnöke vezette ; az orvosi könyvkiadó társulat megalakításánál, vezetésénél buzgalommal és szakértelemmel közreműködött ; hitsorsosai kongresszusán férfias határozottsággal és bölcs körültekintéssel az elnök nehéz teendőit vitte.” . . . Ennél tömörebben alig lehetne összefoglalnunk Hirschler munkás életpályáját. Befejezésül még annyit mondhatunk, hogy működése a magyar orvostudomány szilárd alapjainak lerakásával és fellendülésével egybeforrt. Meggyőződése szerint való elveinek bátor, kitartó és nagytehetségű harcosának bizonyult. Nagy érdeme volt a hazai zsidóság magyarosodásának előmozdításában. S neve méltán foglalja el helyét a jogegyenlőség elsőrendű harcosainak soraiban. Nemcsak, mint a magyar szemészet, hanem, mint az egész magyar egészségügy egyik legtehetségesebb, legmarkánsabb és legáldozatosabb alakját kell emlékezetünkben megőriznünk. Irodalom Magyar Országos Levéltár. Udvari Kancellária Elnöki iratok. 166/eln. ikt. sz. érk. Martius 8. 1862. (1410. 1862. Martius 6.). — Bartók Imre : A magyar szemészet története. Budapest. 1964. — Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15—16. sz. Budapest. 1959. 248—263. old. — Gyakorló Orvos. 1891. 33. sz. 3—4. old. — Gyógyászat. 1891. 46. sz. 552. old. — Közegészségügyi Kalauz. 1891. 22. sz. 4. old. — Orvosi Hetilap. 1863. 51. sz. 1020—1022. old. — Orvosi Hetilap. 1891. 46. sz. 574—575. old. — Biró Imre: Orvosi Hetilap. 1957. 49. sz. 1350—1353. old. — Orvosi Heti Szemle. 1891. 20. sz. 606—607. old. —- Szemészet. 1869. 1. sz. 1—5. old. — Szemészet. 1891. 6. sz. 57—59. old. (dr. Grósz Emil.). — Szemészet. 1892. 6. sz. 58—66. old. (Vidor Zsigmond.). — Szinnyei. Magyar írók élete és munkái. IV. 1896. 900—906. old. — Tolnai Új Világlexikona. 1927. 319. old. — Ország-Világ. 1891. 46. sz. 758. old. — Vasárnapi Újság. 1875. 40. sz. 627—630. old. — Vasárnapi Újság. 1891. 47. sz. 773. old. — Budapest. 1891. 311. sz. 6. old. — Budapesti Hírlap. 1891. 311. sz. 6. old. — Egyenlőség. 1891. 46. sz. 1—5. old. (Mezei Mór, dr. Feleki Sándor). — Egyetértés. 1891. 311. sz. 4. old. — Fővárosi Lapok. 1891. 311. sz. 2322. old. — Nemzet. Reggeli kiadás. 1891. 3306. (311.) sz. — Pesti Hírlap. 1891. 311. (4626.) sz. 6 old. — Pesti Napló esti lapja. 1891. 310. sz. — Részletek a magyar közegészségügy történetéből, különös tekintettel az országos közegészségi tanács megszervezésére és első negyedszázados működésére. Doktori értekezés. — A fénykép lelőhelye : Vasárnapi Újság. 1891. 47. sz. 773. old. Л. Варга: Игнац Хиршлер (1823—1891 гг.). Varga Lajos: Hirschler Ignác (1823—1891). The author deals with the biography of Hirschler Ignác (1823—1891). Making a review on Hirschler’s biographical dates and on his scientific works he states that Ilirschler’s activity is quite inseparable from the foundation and upswing of Hungarian medical science. He was a manly, steadfast and highly gifted warrior of his principles. He deserves credit for promoting the Hungarization of the Hungarian Jews and fighting bravely for equality before the law. He was one of the most talented, strikingly marked and unselfish characters not noly of the Hungarian ophtalmology but of the whole Hungarian public health. 185
