Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-03-01 / 1. szám

ig/vm W' ✓ 10' .16 ,16 óra Г Locolison homol г opin 1 diónin------jobb.--- bal stem 3. ábra Egy liter tea elfogyasztása után ]/2 óra múlva a kezdeti | ^ Hg mm-es tensio 8 9 11 1 ;j Hg mm-re csökken, 1 óra múlva j | Hg mm, 1 x/> óra múlva | | Hg mm, 2 óra múlva Jjj Hg mm. Homatropint és dionin kenőcsöt adva a tensio Hg mm-ről Hg mm-re emelkedett. ® Két hónap múlva három hét alatt újabb három roham zajlott le, subjective kellemet­len panaszok nélkül. Ekkor az irodalomban közölt tapasztalatok alapján localis cortison kezelésre tértünk át a havonként jelentkező rohamok alkalmával. A beteg otthonában naponta egyszer használ cortison kenőcsöt. A roham egy nap alatt lezajlik, functionalis _ károsodás nincs. Egy újabb roham alkal­mával Diamoxot adtunk a betegnek, azon­ban tensiocsökkenést nem okozott. Továb­biakban egy év alatt csak egy ízben jelent­kezett roham, mely ugyancsak egy napig tartott, a praecipitatumok pedig egy hónap múlva már nem voltak láthatók. A beteg visusa jelenleg is teljes, látótere nem szűkült, vakfolt normalis, papilla ép. Az általános anamnézisben allergiára utaló adatokat nem találtunk, vizsgálati adataink sincsenek erre vonatkozóan. Izzadmányos mellhártya­­gyulladásról és jelen betegsége előtt 9 évvel lezajlott jobb oldali hereduzza­natról tesz említést a beteg. Benyomása szerint a rohamokat több ízben idő­járásváltozás, fáradtság előzte meg (hidegebb, nyirkos idő). A glaucomato-cyclitises krízis aetiológiája nem tisztázott. Hypothalamus zavar, labilis autonom idegrendszer tételezhető fel. A centrális eredet a pupil­­lographiás lelet kétoldaliságában, hypertoniás érmegbetegedéssel, migrainnel és allergiával való kapcsolatában nyilvánul meg. A peripheriás faktor szerepe is nyilvánvaló, tekintve, hogy egyoldali megbetegedés, anisokoria, hetero­chromia, homolateralis urticaria is előfordul. Sallmann szerint a kórkép el­különítendő a primer vagy secunder, valamint a Sympathikus glaucomától. Kiváltó ok lehet az idegvégződések csökkent functiója, a capillaris motorica vagy az autonom peripheriás regulatiós mechanizmus zavara. A praecipita­tumok inkább enyhe gyulladás mint idegi zavar kifejezői. Valószínűnek látszik a corp. ciliare capillarisfalainak átmenetileg megnövekedett átjárhatósága. Talán ilyen alapon érthető a pituitrin, adrenergiás drogok, calcium, mellék­vese-hormon, histamin-antagonisták jó gyógyhatása, alkalmazásukra a nyomás csökken. Feltehető a sugártest epitheljében bekövetkező változás is. Theodore, Mattson az allergiát mint aetiológiai faktort tartja számon. Betegeiknél többször szénanátha, máskor vasomotoros rhinitis előzte meg a rohamot. A cortison javallata is ezen faktor szerepét bizonyítja. Közölt esetünk megfelel a Posner—Schlossmann által leírt kórképnek úgy tüneteiben mint lefolyásban. Érdekességet ad az esetnek, hogy a roham-, illetve tünetmentes szakban az érintett oldali szem mindig hypotoniás, fo­lyadékmegterhelésre mindkét szem, de különösen a rohamokat produkáló szemen a tensio kifejezett csökkenést mutat. Az azonos oldali szemfenéken a macula körül található gócokat capillaropathiás eredetűnek tartjuk. A cortison jó therápiás hatása az allergiás eredetet valószínűsíti. 40 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom