Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
ig/vm W' ✓ 10' .16 ,16 óra Г Locolison homol г opin 1 diónin------jobb.--- bal stem 3. ábra Egy liter tea elfogyasztása után ]/2 óra múlva a kezdeti | ^ Hg mm-es tensio 8 9 11 1 ;j Hg mm-re csökken, 1 óra múlva j | Hg mm, 1 x/> óra múlva | | Hg mm, 2 óra múlva Jjj Hg mm. Homatropint és dionin kenőcsöt adva a tensio Hg mm-ről Hg mm-re emelkedett. ® Két hónap múlva három hét alatt újabb három roham zajlott le, subjective kellemetlen panaszok nélkül. Ekkor az irodalomban közölt tapasztalatok alapján localis cortison kezelésre tértünk át a havonként jelentkező rohamok alkalmával. A beteg otthonában naponta egyszer használ cortison kenőcsöt. A roham egy nap alatt lezajlik, functionalis _ károsodás nincs. Egy újabb roham alkalmával Diamoxot adtunk a betegnek, azonban tensiocsökkenést nem okozott. Továbbiakban egy év alatt csak egy ízben jelentkezett roham, mely ugyancsak egy napig tartott, a praecipitatumok pedig egy hónap múlva már nem voltak láthatók. A beteg visusa jelenleg is teljes, látótere nem szűkült, vakfolt normalis, papilla ép. Az általános anamnézisben allergiára utaló adatokat nem találtunk, vizsgálati adataink sincsenek erre vonatkozóan. Izzadmányos mellhártyagyulladásról és jelen betegsége előtt 9 évvel lezajlott jobb oldali hereduzzanatról tesz említést a beteg. Benyomása szerint a rohamokat több ízben időjárásváltozás, fáradtság előzte meg (hidegebb, nyirkos idő). A glaucomato-cyclitises krízis aetiológiája nem tisztázott. Hypothalamus zavar, labilis autonom idegrendszer tételezhető fel. A centrális eredet a pupillographiás lelet kétoldaliságában, hypertoniás érmegbetegedéssel, migrainnel és allergiával való kapcsolatában nyilvánul meg. A peripheriás faktor szerepe is nyilvánvaló, tekintve, hogy egyoldali megbetegedés, anisokoria, heterochromia, homolateralis urticaria is előfordul. Sallmann szerint a kórkép elkülönítendő a primer vagy secunder, valamint a Sympathikus glaucomától. Kiváltó ok lehet az idegvégződések csökkent functiója, a capillaris motorica vagy az autonom peripheriás regulatiós mechanizmus zavara. A praecipitatumok inkább enyhe gyulladás mint idegi zavar kifejezői. Valószínűnek látszik a corp. ciliare capillarisfalainak átmenetileg megnövekedett átjárhatósága. Talán ilyen alapon érthető a pituitrin, adrenergiás drogok, calcium, mellékvese-hormon, histamin-antagonisták jó gyógyhatása, alkalmazásukra a nyomás csökken. Feltehető a sugártest epitheljében bekövetkező változás is. Theodore, Mattson az allergiát mint aetiológiai faktort tartja számon. Betegeiknél többször szénanátha, máskor vasomotoros rhinitis előzte meg a rohamot. A cortison javallata is ezen faktor szerepét bizonyítja. Közölt esetünk megfelel a Posner—Schlossmann által leírt kórképnek úgy tüneteiben mint lefolyásban. Érdekességet ad az esetnek, hogy a roham-, illetve tünetmentes szakban az érintett oldali szem mindig hypotoniás, folyadékmegterhelésre mindkét szem, de különösen a rohamokat produkáló szemen a tensio kifejezett csökkenést mutat. Az azonos oldali szemfenéken a macula körül található gócokat capillaropathiás eredetűnek tartjuk. A cortison jó therápiás hatása az allergiás eredetet valószínűsíti. 40 I
