Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
glioma. Am. J. Ophth. 35 : 61—66 pp. 199—213 pp. 364—369 pp. (1952). t— 15. Stöhr, Ph. jn. : Lehrbuch der Histologie. J. Springer. Berlin—Göttingen—Heidelberg (1951). — 16. Straub, W. : Beitrag zur Klinik der persistierenden Glaskörperarterie. Ophthalmologica 121 : 194 (1951). — 17. Törő. I. : Az ember fejlődése. Debr. M. Kir. Tisza I. Tud. Egy. Nyomda, 668-—700 pp. (1942). — 18. Wolff. E. : The Pathology of the Eye. The Bakiston Co, Philadelphia—Toronto, 138—141 pp. (1951). — 19. Wolff.E. : The Anatomy of the Eye and Orbit. H. K. Lewis, London (1954). — 20. Szirmai J. A. and E. A. Balazs .- Studies on the structure of the vitreus body. Arch, of Ophth. 59,: 34 (1958). — 21. Bembridge, B. A. and Antoinette Pirié: Biochemical and histological changes in developing rabbit eyes. Brit. J. Ophthal. 35 : 784 (1951). Даниель Вёрёшмарти—Иштван Фёльдеш—Дьёрдь Дара б о ш : Постоянное гиперпластическое первичное стекловидное тело. D. Vörösmarthy, I. Földes, Gy. Darabos: Persisting Hyperplastic Primary Vitreous Body. Two cases are reported. The condition was recognized in Case 1 after enucleation only in Case 2 before operation. Histologically, thickened membrana limitans interna, connective tissue seated within the former, the persisting hyaloid artery, and a retrolenticular tissue mass, were found. Authors believe that the preretinal tissue corresponds to the thickened membrana limitans interna. D. Vörösmarthy, I. Földes und Gy. Darabos: Persistierender hyperplastischer primärer Glaskörper. Verfasser berichten über 2 Fälle von persistentem hyperplastischem primärem Glaskörper. Beim ersten Fall wurde die richtige Diagnose nur nach Enukleation, im zweiten Fall schon vorher aufgestellt. Histologisch beruht die Diagnose auf der Gegenwart der verdickten Membrana limitans interna mit innerhalb befindlicher Bindegewebeschicht, der zurückgebliebenen Arteria hyaloidea und der retrolentalen Gewebsmasse. Es wird angenommen, dass das präretinale Gewebe der verdickten Membrana limitans interna entspricht. A budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye (Igazgató : Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) Adatok a Coats-betegség aetiologiájálioz IMRE GYÖRGY A Coaís-betegségről írt előző munkánkban (3) kifejtettük, hogy az a retina betegsége és önálló kórkép. Alapjául éréi változások szolgálnak, melyek vagy congenitalis eredetűek, vagy valamely általános anyagcserezavar következményei. Utóbbit okozhatják az endocrin-rendszer egyensúlyzavarai. Emellett szólt az a tény, hogy a Coats-betegség a fiatal, gyakran a serdülőkor betegsége, valamint az is, hogy mindkét szemet megtámadhatja és a retináéhoz hasonló érelváltozások a bőrben és nyálkahártyákban is fellelhetők. A Coats-betegség endocrin vonatkozásairól az eddigi irodalomban közlést alig találunk. Lamb (4) nyolc esetéből háromban talált endocrin zavarokat és Zamorani (5) szerint feltételezhető, hogy a betegség alapja hypophysis functiozavar. A már közölt négy esetünk közül 4. betegünk kortörténete hívta fel figyelmünket leginkább a Coats-betegség lehetséges endocrin kapcsolataira. E betegünk szembetegsége ugyanabban az évben jelentkezett, mikor első menstruatiója. Nyolc évvel később első terhessége elején kezdődött második szemének betegsége. A Coats-betegség endocrin zavarokon alapuló anyagcserezavar okozta eredetét talán az is bizonyítja némileg, hogy a Coatsbetegség és a diabeteses retinopathia között több hasonlóságot találunk. Mindkét betegség szemfenéki képének jellemzői a vérzések, az exsudatumfoltok és a kis vénák elváltozásai. A szerzők többsége szerint [Ashton (1)] a kis vénákon és a capillaris hálózat vénás oldalán láthatók az elváltozások a 16
