Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
távozott, sok volt a maradék, amely a mélybe terjedőnek látszott. Üvegtest veszteség veszélye miatt nem próbálkoztunk a maradék eltávolításával. A szokásos utókezelésre a seb per primam gyógyult. A beteget hazaengedtük. Fél év múlva végzett controll vizsgálat alkalmával a következőket találtuk : irisben 12 óránál szabadszárú coloboma, a pupilla és coloboma területében temporálisan jó vörös visszfény nyerhető, igen vékony lencsetok látható. Nasalisan és középen már focalis világításnál is észrevehető volt a pupilla síkja mögött elhelyezkedő tömeges, fehér, nem utóhályognak tűnő elváltozás, amelyet glioma retinaenek véltünk. A szemet enucleáltuk. A szövettani vizsgálat során kiderült, hogy a szem belsejében levő fehéres-szürke, erezett, puha állományú, a papillától egészen a lencséig húzódó és itt kiszélesedő szövet tumoros elváltozást nem mutat. Elkerülte figyelmünket, hogy a szem az ép, másik oldalinál valamivel kisebb lehetett. Irodalmi adatok szerint ugyanis e fejlődési rendellenesség mindig együtt jár a szem fejlődésben való visszamaradásával. Ez sokszor annyira kisfokú, hogy csak pontos cornea mérésnél derül ki. A lencse mögött vascularisatiót nem tudtunk klinikai vizsgálattal megfigyelni, mivel a lencse szürkülése annyira előrehaladt, hogy ezt elfedte. A processus ciliarisok megnyúlása — amelyet Reese kór jelzőnek tart — minimális lehetett és nem vettük észre. A lencse éppen a duzzadás tetőfokán állt, csaknem teljesen elszürkült, de glaucomát nem okozott ; megakadályozta azonban a mélyebb szövetekben levő elváltozások felismerését. Reese szerint, a primaer persístáló hyperplasticus üvegtest elváltozással fejlődött szemet — klinikai vizsgálatok alapján — ebben a stádiumban legnehezebb eldifferenciálni a congenitalis katarahtától. Csupán az anamnaesisre támaszkodhatunk, ugyanis a primaer persistáló hyperplasticus üvegtestnél a katarakta secunder módon, születés után alakul ki. Esetünkben a szülők hibás felvilágosítást adtak, s ez figyelmünket a congenitális katarakta felé irányította. Könnyebb differenciál-diagnosztikus jeleket megtalálni akkor, amikor a lencse hátsó tokja még nem nyílt meg, a fibro-vasculáris szövet még nem zsugorodott annyira, hogy a lencse hátsó tokját megrepessze, aminek következménye a lencse elszürkülése. Ebben az állapotban a retinoblastomától kell elkülöníteni az esetet; figyelembe véve a megnyúlt processus ciliárisokat, a mikrophthalmust, a fibrovasculáris szövet jelenlétét (a fibrozus szövet egyenetlen vastagságú, centrális része rendszerint vastagabb, mint a peripheriás) a sekély elülső csarnokot, valamint azt, hogy a retinoblastoma a későbbiek során sem okoz kataraktát. Ha secundaer elváltozások is vannak, mint pl. glaukoma, amely felléphet amiatt, hogy a duzzadt lencse elzárja a csarnokzugot, vagy a lencse elülső tokja, az iris és a cornea hátsó része a lencse alakváltozása miatt összetapad, a retrolentalis fibrovascularis szövetből vérzés támadhat, ami a lencsébe vagy az üvegtestbe hatol, a kép annyira megváltozhat, hogy a tulajdonképpeni kórok teljesen fedve marad. Glaukoma nélkül fellépő spontán vérzés vagy vérpigment esetén, primaer persistáló hyperplasticus üvegtestre gondolhatunk. Hasonló elbírálás alá esik a műtétnél felfedezett régi vérzés is. A lencse részlegesen vagy teljesen is felszívódhat, s csak a lencsetok marad meg, összeköttetésben a retrolentális fibrovasculáris szövettel, amely előre homorú felszínű. A zsugorodott lencsében mész vagy vérzés utáni haemosiderin kristályok rakódhatnak le. A csarnokzugban is láthatunk esetenként fejlődési zavart. A csarnokzug embrionális típusú lehet, ilyenkor irisnyúlványok hidalják át. 11
