Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
vonulások idején, nagy megterhelést jelentenek a vegetatív idegrendszer regulatiós mechanizmusára. Nagy számban állnak rendelkezésünkre egyrészt betegágymelletti megfigyelések, másrészt laboratóriumi vizsgálati eredmények, melyek alapján a hideg, illetve a melegfrontokra fellépő vegetatív idegrendszeri reactiókat jól el lehet különíteni. A betörési, vagyis hidegfrontok ezek szerint a vegetatív idegrendszer parasympathicus izgalmi tüneteit, a felsiklási, vagyis melegfrontok a sympathicus izgalmi tüneteket hozzák előtérbe. Az utóbbiakkal kapcsolatos számos adat közül csak néhányat említenénk, melyek pl. acidosist, a vér Ca-K egyensúlyának eltolódását a Ca javára, a vércholesterinszint csökkenését, a globulinok megszaporodását az albuminok rovására, a qualitativ vérkép eltolódását myeloid irányba, a véralvadás elhúzódását, a capillaris permeabilitás fokozódását, vérnyomásemelkedést, anyagcserefokozódást, testhőmérséklet emelkedést, tachycardiát mutattak ki felsiklási frontokkal kapcsolatosan. A megbetegedések közül a vérzéses kórképek : apoplexia, gyomorvérzés, haemoptoe, embóliák szaporodásáról, cardialis dyspnoe, dyspepsiás panaszok, savós gyulladások, akut fertőző megbetegedések halmozott fellépéséről számol be az irodalom. Az elülsőcsarnok-bevérzések a vérzéses megbetegedések csoportjába sorolhatók. A felsiklási frontok hatására keletkező tünetek közül a vérnyomásemelkedés, érbeidegzési zavarok, capillaris permeabilitás fokozódása, a vér alvadási készségének csökkenése magyarázhatja azok létrejöttét. Az eddig ismertetetteknek megfelelően a csarnokbevérzések eseteinkben is a felsiklási frontokkal, illetőleg meleg légtömegek beáramlásával hozhatók összefüggésbe. Finomabb analysis azt mutatta, hogy mind a front, mind a légtömegek, illetve nagy időjárási helyzetek hatásossága nagy mértékben függött a talajfelszíni vagy magaslati subtrópusi levegő jelenlététől. Megbízható előrejelzést műtétek utáni vérzéses komplikációkra tehát csak csak úgy adhat a meteorológus, ha nem elégszik meg a talajfelszínen várható változások regisztrálásával, hanem figyelembe veszi magaslégköri subtrópusi légtömegek várható megjelenését is. A néhány évvel ezelőtti meteoropathológiai közlemények a szervezetben lejátszódó reakciókról még azt a felfogást tükrözik, hogy légköri behatásokra először parasympathicus, majd néhány óra múlva sympathicus izgalmi tünetek lépnek fel tekintet nélkül a légköri zavar milyenségére. Az idevágó szemészeti irodalomban is több szerző bizonyos kórképek keletkezésében egyaránt hatékonynak találta a betörési és felsiklási frontokat. Ezen ellentmondások tisztázását, úgy véljük, sikerült egy lépéssel előbbre vinnünk, mikor matematikai bizonyítóeljárásokkal igazoltuk, hogy pl. a csarnokbevérzések esetén a betörési front, mely biológiai hatásában nem kedvez a bevérzések fellépésének, egymagában nem is hatásos. Bevérzések ilyen frontokra eső napokon csak akkor keletkeztek significans mértékben, ha a biológiailag hatástalan hidegfront felett a magasban megjelent a kellő sympathicotrop hatással rendelkező subtrópusi eredetű levegő. Vizsgálataink célja az elülsőcsarnok bevérzések és meteorológiai tényezők összefüggésének vizsgálata volt. Természetesen nem állítjuk azt, hogy bármilyen betegség vagy tünet keletkezéséhez elég valamilyen légköri zavar fellépése. Ha azonban a meteorológiai tényező időben egy más alapon létrejött betegségkészséggel találkozik, akkor a szervezet fékező és alkalmazkodó képessége nem lesz elegendő a megterhelés kivédésére és megbetegedés jön létre. Az elülsőcsarnok-bevérzések vizsgálata a szervezet meteorotrop reakcióinak csak igen kis területére vonatkozik, a kiderített összefüggéseket mégis 155
