Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-06-01 / 2. szám
nagy adagban sem okoz vészes prothrombin csökkenést és ezáltal vérzéseket. A betegek jól tűrik. Nagy beteganyagon, hosszan elnyúló kezelés során sem észleltek zavaró szövődményeket. Szemészeti alkalmazásáról thrombosis és embolia eseteiben Orma és Vannas számolnak be, biztató eredményekkel. Indokolt tehát az ACTH és PH 203 együttes alkalmazása, hatásuk a retina vérkeringésének és ezáltal az idegelemek functióinak javulását szolgálja. Az ACTH ellenjavallatai szem előtt tartandók. Válogatás nélküli beteganyagunkon minden esetben meghatároztuk a kezelés előtt és után a vérsüllyedést, vérnyomást, vércukrot, prothrombin időt, a qualitativ és quantitativ vérképet. (A táblázatban a két értéket egymás alatt tüntettük fel.) A kezelés első három napján 1 amp. PH. 203 : 200 ml. phys. oldatot infundáltunk intravénásán, percenként kb. 40 cseppszámmal. A negyedik naptól a tizedikig a kezelést naponta 2 X % ampulla PH 203 i. m. injectióval folytattuk. Összesen 10 amp. PH. 203-at adtunk. ACTH-ból az első hat napon 1 amp. Exacthin-t (= 20 NE. ACTH), majd négy napon át У2 amp. Exacthin-t adtunk i. m. összesen 160 NE mennyiségben. A betegek a kúra tartama alatt sómentes diétán voltak. Ha szükségesnek látszott, (hypertonia, cardiovascularis betegségek) a belgyógyász által javasolt szereket is adtuk. A kúra után a közismert jód és vitamin therápiát alkalmaztuk. Szövődményt nem észleltünk. A kezelést egy esetben kellett megszakítani, mert a beteg hőhullámokról panaszkodott, de ez valószínűleg climacteriumával függött össze. Eseteink Kezeltünk 5 törzs és 12 ágthrombosist, 3 disciformis macula degeneratiót, 1 súlyos hypertonias retinopathiát, 4 embóliát, 5 tapetoretinalis degeneratiót. Embóliánál még átmeneti javulást sem észleltünk. A különböző typusú tapetoretinális degeneratiókban a látásj avulás oly csekély volt, hogy az nem írható a kezelés javára. Ezért ezeket az eseteket a táblázatban nem is tüntettük fel. Szembetűnő az a jó eredmény, melyet törzs és ágthrombosisban, valamint a disciformus macula degeneratio és retinopathia eseteiben elértünk. Az 5 törzsthrombosisból 3 — ebből 2 feltűnően — javult, 2 változatlan maradt. Ezek közül egyiket már secunder glaucomával vettük fel. A 12 ágthrombosisból 10-ben a látásj avulás feltűnően jó volt. Két esetben maradt változatlan a távoli látás, de a közeli látás itt is jelentősen javult. Még feltűnőbb az a gyors javulás, melyet 3 degen. discif. mac. lut.-ban értünk el. Ez a betegség a jód-vitamin-értágító kezeléssel is csak átmenetileg javul, majd a megismétlődő vérzések, hegedések, a centrális látás teljes kieséséhez vezetnek. Mindhárom betegünknél a vérzés és oedema gyors felszívódását és a látás nagymérvű javulását észleltük. Két betegünk 7 hónap után változatlan, egy betegünk 4 hónap után recidivált, a megismételt kúrára ismét jól reagált. Egy súlyos hypertoniás retinopathia esetében, ahol a látási zavarok már 4 éve állottak fenn, a funduson kiterjedt oedeinát, vérzéseket, degeneratív jelenségeket észleltünk. A többször megismételt vérnyomáscsökkentő, jód és vitamintherapia ellenére a látás fokozatosan romlott. A kúra az egyik szemen jó, a másik szemen kisfokú látásjavulást eredményezett. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a visus minden esetben még a kúra tartama alatt, tehát tíz napon belül elérte a maximális javulást. A látásjavulás az esetek többségében a 3—4. napon megindult, némely esetben rohamos gyorsasággal javult a visus. Több betegünket másutt alvadásgátlókkal már kezeltek, eredménytelenül vagy minimális látásj avul ássál. A kúra hatására ezek 91
