Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)
1959-03-01 / 1. szám
sem találtuk meg. A hegesedés a sugártestre, valamint az iris gyöki részre is átterjedt. A csarnokzug szerkezete is károsodást szenvedett. A Schlemm f. csatorna elzáródott, a csarnokzugi szövetek helyét homogen szerkezetnélküli hegszövet foglalta el. A gonioscopiás lelet a szövettani képnek megfelelő. A széli hurokhálózat kacsainak egy része obliterálódott. A zug normális rajzolata eltűnt, csak egy pigmentált szürkésfehér atrophiás terület látható (1. ábra). A régi módszerrel operált szemek gonioscopiás vizsgálata, az égetés mértékétől függően enyhébb, vagy súlyosabb, de lényegében hasonló képet adott. Az iris gyöki részére átterjedő körülírt sorvadás az esetek egy részében focalis világítással is felismerhető (2. ábra). Egy alkalommal az ideghártya diathermiás károsodása az óra serrátát is meghaladta, ami szemtükörrel is látható volt és a látótérben is megfelelő kiesést okozott. (3. ábra) A fentebb leírt szövettani lelet, valamint az operált esetek rendszeres gonioscopiás vizsgálata mutatott rá, hogy a kiadós, kiterjedt pergamentizálás helytelen, sőt káros. Igaz, hogy a műtét így is eléri a célját, az arteria 4. ábra elzárását és az ideg vezetőképességének megszakítását, azonban a nagyfokú hegesedés miatt a környező szövetek szükségtelen károsodásával jár. A Schlemm f. csatorna az égetés helyén elzáródik, a trabecularis rendszer elpusztul, a szivárványhártya felszívó felülete megkissebbedik, végeredményben tehát csökken az elvezető rendszer teljesítőképessége. A sugártest sorvadásával megkevesbedik ugyan a csarnokvíztermelés, azonban az elvezető rendszer laesio ja miatt ez az előnyös hatás csak kisebb fokban érvényesül. A továbbiakban a pergamentizálásnál az áramerősséget és az égetés idejét fokozatosan csökkentettük. A műtéti eredmények fokozatos javulása 8
