Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Vörösmarthy D. und К. В e n к ő : Die physikalischen und physiologischen Grundlagen der solaren Koagulation. Verff. prüften die Frage, ob sich das direkte Sonnenlicht als Mittel für unblutige intraokulare Eingriffe eignet. Unter Berücksichtigung der lokaeln meteorologischen Umstände wurden Berechnung en über die Intensität der die Erdoberfläche treffenden Strahlung angestellt. Die Aufwärmung wurde mittels eines auf die Chorioidea des Kaninchenauges aufgelegten Thermistors direkt gemessen. Es ergab sich, dass die Intensität der direkten Sonnenstrahlung genügt, um die Gefässhaut auf die Koagulationstemperatur der Eiweisskörper zu bringen und so im Augeninnern irreversible V о rän der ungen hervor zu rufen. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató : Kettesy Aladár egyet, tanár) és az Orvosi Fizikai Intézetének (Igazgató: Tóth Lajos egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye Napfény — (solaris) kauter VÖRÖSMARTHY DÁNIEL, Б E N К Ö KÁROLY Az előző hasonló témakörből megjelent közleményünkben beszámoltunk arról, hogy a solaris coagulatiónak objektív lehetőségei megvannak. A napfény elegendő intenzitású ahhoz, hogy a szem belsejében a kívánt helyre juttatva energiája révén a szöveteket a coagulatiós hőmérséklet értékéig melegítse. Tehát a bulbus megnyitása nélkül intraokularisan operatív beavatkozás végezhető. Szükség szerint, mint műtéti beavatkozáskor, ha nem is tudjuk eltávolít ani a nem kívánatos részeket, elpusztíthatjuk azokat, létrehozhatunk steril gyulladást és ennek végeredményeként hegesedést. Meyer-Schmckerath és Kettesy meglepően jó eredményei feltétlenül amellett szólnak, hogy az eljárás a megszokott operatív beavatkozással szemben, a megfelelő indikatiós területen belül előnyösebb, mint az eddig ismert műtéti megoldások. Az eljárás egyszerűvé válik, ha nem mesterséges fényt használunk energia forrásként, hanem a természetes napfényt. A mesterséges fényforrás ugyan előnyösebb, bármikor alkalmazható és változtatható intensitású, ezzel szemben a napfény intensitása csak csökkenthető és egy megadott maximális érték fölé nem emelhető. Ezért arra törekedtünk, hogy olyan optikai eszközt állítsunk össze, amelynek segítségével nagyobb intensitású sugárzást tudunk a szem belsejébe juttatni, mint közvetlen napbanézés esetén, hogy ezáltal az expositiós időt a lehetőség szerint csökkenthessük. Továbbá, hogy a szem belsejében szemünk kontrollja mellett a kívánt helyre irányíthassuk a bevetített sugárnyalábot. A készülék optikai alkotó részei homorú tükör, convex lencse és Rekosskorong. Ezek úgy vannak foglalatukban elhelyezve, hogy egy merev tartórúdon a szorító csavar feloldása után elcsúsztathatok. A tartórúd fogantyúval ellátott, szükség esetén erősebb állványra rögzíthető (1. ábra). A sugárhaladás irányát és útját tekintve, a fordított tükrözés elvén alapul. A Napból jövő párhuzamos sugárnyaláb 33,3 cm gyújtótávolságú, 4,5 cm átmérőjű homorú fémtükörre esik. A 17,0 D-s konvex lencse úgy van elhelyezve, hogy fókusza egybeesik a tükör gyújtópontjával. így a lencsét koncentrált párhuzamos fénynyaláb hagyja el, amelynek sugarai a végtelenre beállított emmetropiás szemben, a retinán találkoznak. A megadott értékekből kiszámíthatjuk, hogy a közvetlen napfényhez viszonyítva milyen mértékű az intensitás növekedése. A tükörre eső sugárnyaláb, valamint a lencsét elhagyó párhuzamos sugárnyaláb rádiuszának négyzeteiből képezett hányados megadja a sugarak sűrűsödésének mértékét. 5
