Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2. szám
Gasteiger szerint az uveitisek kóroktanában számos esetben többféle góc szerepel. így, pl. egy tuberculotikus góc megváltoztatathatja a szem szöveteinek reakciókészségét, az uveitis fellobbanását viszont akár más (pl. tonsilla vagy fog eredetű) góc aktiválódása is létrehozhatja. Az uveitisek területén a reumatizmus esetleges kóroktani szerepét különösen nehéz elemezni, hiszen magának a reumatizmusnak a fogalma is vitatott. Az osztályunkon kezelt uveitises betegek között alig van olyan, aki ne panaszkodnék „reumás” jellegű fájdalomról. Mely iritiseket tarthatunk reumatikus eredetűnek? Gilbert a heveny vagy idült ízületi reumatizmus során fellépő iritist egyaránt reumásnak nevezi. Véleményünk szerint ez a megjelölés csak akkor jogosult, ha sikerül a tényleges összefüggést kimutatni a két betegség, vagyis a reumatizmus és a szemelváltozás között. Vizsgálatainkban ennek a kérdésnek a tisztázására törekedtünk. Az úgynevezett reumás uveitisek diagnózisának felállítását több szerző a vérsavó antistreptolysin ti terének vizsgálata alapján kísérelte meg. Schöne és Steen, Leopold és Dickinson, Smith és Ashton, Krannig és Köhler, valamint Witmer uveitises betegek serum antistreptolysin titerének átlagát a nem gyulladásos szembetegségben szenvedő, illetve egészséges egyének vérsavójának átlagos antistreptolysin titerénél magasabbnak találta. Marget és és Unger viszont 100 iritises esetet vizsgálva, egyetlen acut iritises beteg vérében sem tudott emelkedett antistreptolysin titert kimutatni. Feltételezésünk szerint közelebb juthatunk a kérdés tisztázásához, ha a vérsavón kívül a csarnok víz antistreptolysin tartalmának viselkedését is megvizsgáljuk. A világirodalomból mindössze egy hasonló közlés ismeretes. Witmer számolt be 1957-ben a csarnokvíz antistreptolysin értékének meghatározásáról, mindössze öt eset kapcsán. Vizsgálati módszerek A csainokr-sapolást Amsler-lixvel végeztük. Esetenként mintegy 0,2 ml csarnokvizet szívtunk le. A csarnokvízcsapolós majdnem veszélytelen, kis beavatkozás, amit több esetben ambulanter is elvégeztünk. Általában a jobb szemen a 8-as, a bal szemen a 4-es óramutató állásnak megfelelően hatoltunk be egy-két mm-re a limbustól a szaruhártyán át a mellső csarnokba. Néhány alkalommal — különösen heveny gyulladásban levő szemen — fájdalmas reactiót kaptunk, ami a csapolás végeztével megszűnt. Egy esetben hyphaema keletkezett és egy esetben emelkedett a szemnyomás, ami Diamox tbl. adására lecsökkent. Több esetben leszakadtak azok az összenövések is, amelyek a korábbi erélyes pupillatágítás során som oldódtak. A csarnokvizet az alábbiak szerint vizsgáltuk : 1. Pándy reactióval tájékozódtunk a csarnokvíz fehérjetartalmáról. 2. A csarnokvíz sejtszámát Bürker kamrában határoztuk meg. 3. A csarnokvíz és serum antistreptolysin meghatározásokat Bozsóky mikroeljárásával végeztük. A megfelelő hígításokat Takátsy-féle plexiglas lemezen Takátsyféle kacs alkalmazásával, 0,05 ml térfogatban készítettük el. Az antistreptolysin meghatározásokat a nemzetközi standard antistreptolysin felhasználásával végeztük. Az antistreptolysin standardot és a vizsgálatokhoz használt liofilizált O-streptolysint a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet bocsájtotta rendelkezésünkre. Saját vizsgálataink Összesen 81 csarnokcsapolást végeztünk 34 betegen, 44 szemen. Néhány esetben 2, illetve 24 óra múlva megismételtük a punctiót s az így nyert secunder csarnokvizet is megvizsgáltuk. Néhány betegen, 1—2 hetes időközben, többször ismételt punctiót végeztünk. Vizsgálatainkat uveitises eseteken kívül néhány más szemészeti megbetegedés kapcsán is elvégeztük. Eseteinket az I. táblázatban foglaltuk össze. 50
