Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
találni. Valószínűbb azonban a vérellátási zavar, ami az apróbb erek trombózisa, vagy a NO hüvely réseibe történő bevérzés következményekép áll elő. A műtéti beavatkozások eredménye nagyon rossz. Még olyan esetben is, amikor a csontszilánk látszik a kanalisz optikuszban, ennek eltávolítása után sem áll helyre a látás. Egyes szerzők mégis hangsúlyozzák a korai — 4 napon belül — műtét fontosságát mint az egyetlen lehetőséget a látás megmentésére. Ritka sérülések az elektromos áram, ívfény, sűrített levegő, vízsugár stb. Bizonyos műtétek utáni látásvesztés oka sokszor nem érthető. A hátsó rostasejtek műtétékor a látóideg valószínűleg közvetlen sérül. Könnytömlő műtétek utáni látásvesztés oka talán érgörcs, vagy az optikusz hüvelybe történt vérzés (162, 163, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 170, 171, 172, 173, 174). 11) Öröklés Ismerünk eseteket veleszületett dominánsan öröklődő látóidegsorvadással, rendszerint csökkent szellemi képességgel és egyéb idegrendszeri defektussal. Az újszülött pseudoatrophia n. optici-jét Beauvieux (178) újra előtérbe hozta. A szindróma főleg koraszülötteken észlelhető. A pupillareakció hiányzik, szabálytalan szemmozgások, a retinában nincs pigment, a látóidegfő vas-szürke színű. Mindez a velősödés késlekedésével függ össze. A 3—8. hónapban a születés után a papilla elnyeri normál színét, a velősödés megtörténik. — Veleszületett atrofia n. o. vélt esetében chiasma táji gliomát találtak (177). A Leber-féle (1871-ben írta le) kórkép, leginkább 18—23 éves férfiakon lép fel hirtelen, de előfordul nőkön is (az arány 9 : 1), továbbá előfordul fiatalabbakon és öregebbeken is. Recesszive öröklődik. Hirtelen kezdődik az egyik szemen, mint olyan neur. retrobulb., ami bármi egyéb okból keletkezik (pl. scl. mpl.). A papilla rendszerint ép, de lehetséges 2—3 D. előemelkedés is. Centrális vagy centrocökális szkotoma, majd temporalis dekoloráció, ami gyakran a felső-külső kvadráns felé tör. A második szem pár nap, legfeljebb másfél év múlva betegszik meg hasonló módon. Néha fájdalom is jelentkezik a szemgolyó mozgatásakor. Semmi lényeges újabbat nem tudunk erről a betegségről (21, 178, 179, 180). Verbiest (175) 11 eset chiasma feltárásáról számol be. 7 esetben jelentős, 2 esetben enyhe arachnitist talált. Ezek oldása javította a látásélességet valószínűleg a vérellátás javítása útján. V. Pangásos -papilla és az agyi okok által keletkezett látóidé gbántalmak Ebben a részben tárgyaljuk elsősorban a pangásos papilla létrejöttét, tünettanát és magyarázatát. A pangásos papilla fogalmát Parsons vezette be 1908-ban (cit. 21.), értjük alatta a 2 D.-nál nagyobb kiemelkedést, ami gyulladás és vezetési zavar nélkül általában 4 féle okból keletkezik. Okularis, orbitális, intrakraniális és általános ok. A fentiekben már több ízben hangsúlyoztuk, hogy neuritisz a látóideg bármely részén támadhat, ugyan így ödéma is keletkezhet akár a chiasmában is, de csak a látóidegfőben tudjuk észlelni. De míg a neuritisz látásromlással és látótér kieséssel jár, felismerhető akkor is, amikor a szemfenék eltérés nincs, addig a papillától távolabb eső látóideg ödéma rejtve marad mindaddig míg vezetési zavart nem okoz. A pangásos papilla létrejöttét illetően 1860 óta (Graefe cit. 21.) számos magyarázat van forgalomban. Duke—Elder (21) összefoglalva ezeket elveti a gyulladásos, érbénulásos elméleteket és elsősorban a mechanikus okoknak ad elsőséget. Az a tény, hogy a mechanikai ok megszüntetésekor a pangás azonnal megszűnik, feltétlen bizonyíték a fizikai tényezők mellett. Az emelkedett agynyomás mint legfontosabb tényező mellett egyéb faktorok is 172