Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
teszi. A leglényegesebb segítőnk a látótér elváltozása amelynek felvételében és megítélésében számos hiba keletkezhet mind az orvos, mind a készülék s végül a beteg hibájából. A használatos eszközök közül sok nem felel meg a feltételeknek. Jelenleg a legalkalmasabbnak a Goldmann-féle perimétert kell elismernünk, amely az adott körülmények között a legmegbízhatóbb értéket adja. Lényeges, hogy legalább 20 perces előadaptáció történjék a megvilágított kupola előtt. Ha ezt nem tesszük, 10—20 fokos eltérés is lehetséges. Mivel többször súlyos betegről van szó, helyes, ha a vizsgálatot az 5/4-es jellel kezdjük. Centrális skotoma esetén a hibás fixálás okozta eltolódásokat utólag ki kell javítani. A vakfolt vizsgálata a 4/1 és 3/1 jellel történik. A vakfolt 12—20 fok közt van, 2/5-e a vízszintes meridián felett, 3/5-e alatt van. Az izopterek térbeli elosztása a mellékelt séma szerint vizsgálandó, az izopterek felszín és intenzitás viszonyát aritmetikusan be kell tartani (28). A látótérkiesések elnevezésének egységesítése céljából helyes a Brégeat-féle séma (31). Az angioskotometria igen finom elváltozások kimutatására alkalmas (29, 30). A vakfolt, fogaskerék alakú. A Magitot (cit. 31.)-féle készülék jelei 0,25 mm 1 mm-esek. A szkotomák szélessége legfeljebb 1 fok lehet, 1,5 fok felett kóros. A kampimetria Bjerrum ernyő segítségével történik. A vizsgálandó egyén 2 m-re ül, feje álltartóban. A fixáló pont, gyenge pirosfényű lámpa. A világítás 75 Lux (amszterdami kongresszus). Fehér jelek 0,5—5 mm nagyságban. 20 perc előzetes adaptáció szükséges. Az ép vakfolt nagysága 5/2000 jellel horizontálisan 5°5', vertikálisan 7°5', 2/2000 jellel h. 7°5', v. 9°5/. Újabb vizsgáló mód a kampimetria sötétben (32) melynek a centrális látótér finom kieséseiben volna szerepe. Nincs tapasztalatunk vele, hasonlóan a fúziós frekvencia és az optokinetikus nisztagmusz diagnosztikai értékével sem. Újabban utóbbit agyi léziók esetében nagy anyagon próbálták ki, jelentőségét csekélynek találták (33). A látótér felvételéhez nagy figyelem, türelem szükséges. A jelet egyenletesen, nem oszcillálva kell közelíteni, másodpercenként 4—5 fokot szabad haladni. Sok szó esik az irodalomban a látóidegsorvadással kapcsolatban a Kestenbaum-féle jelről (155), melyet 1946-ban írt le a szerző. Jó elektromos szemtükör kell hozzá, vörösmentes szűrővel, amely a kis ereket is láthatóvá teszi. A papilla szélén körbe haladva megszámoljuk a papilla szélén áthaladó ereket. Nagy ér van 9 (4—5 artéria és ugyanannyi véna), továbbá 10 kicsiny ér, amelyikről már nem lehet megállapítani, hogy artéria-e vagy véna. Kezdődő atrófia esetében az utóbbiak száma 7 vagy kevesebb. A jel megbízhatóságát illetően a vélemények eltérőek (34, 35, 41). Kétségtelen, hogy látóidegsorvadás esetén ilyen apró ér, csak 2—3 látszik, főleg az arterioszklerozis vagy glaukoma okozta sorvadásban, más típusúakban azonban csak később jelentkezik, amikor már a papilla színe is halványabb. Említettük, hogy a szín mennyire megbízhatatlan a sorvadás megítélésében, továbbá azt is, hogy a vezetés újra helyreállhat akkor is, ha a dekoloráció megmarad. A Kestenbaum jel ekkor sem változik. Bizonyos esetekben azonban mégis felhasználható és segítség a sorvadás haladásának felismerésében de természetesen a látótér vizsgálatát nem pótolja. Ajánlják, hogy a szemteke enyhe nyomásának megszüntetése után számoljunk, mert akkor az apró erek jobban látszanak. A papilla színének megítélésében ajánlottak színskála használatát is (36), ennek értékéről már elmondtuk a véleményünket . A látóideg betegségeiben nem hanyagolható el a szemfenéki vérnyomás mérése. Az artéria centralis retinae diasztolés nyomása a felkaron mért diasztolés nyomás fele ±15 g Hg. Spontán vénapulzusról eltérők az irodalmi adatok. Pl. Baillart szerint 100 egyén közül 70-nek, Lobstein szerint 50-nek van 11 Szemészet 161
