Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
Anatómiai, élettani és kórbonctani alapon tárgyaljuk a betegségek lényegét és főleg arra térünk ki részletesebben, ami a szemorvost érdeklő szemtükri elváltozások és látóérkiesések megítélésében fontosnak látszik. II. Anatómiai, élettani és kórbonctani sajátságok Az általánosan ismert, minden tankönyvben megtalálható bonctani sajátságokra nem térünk ki. A nervus opticus (továbbiakban NO) érellátásával fogunk bővebben foglalkozni, mert az kevésbé ismert, pedig számos észleletünk magyarázatát az érellátás sajátságaiban kell keresnünk. Zinn (2) 1755- ben írta le a róla elnevezett cirkulus arteriózust, az azóta eltelt 200 év alatt számos közlemény jelent meg a NO vérellátásáról. Egységes nézet ma sem alakult ki, aminek egyetlen magyarázata, hogy számos változat lehetséges. A legtöbb szerző megegyezik abban, hogy a NO az ideg szemgödri részén a pia mater plexusz arteriózusából kap ereket, ezt a plexust az arteria oftalmikából jövő rövid ciliaris erek, az arteria centralis retinae idegbelépése előtt leadott ágai, továbbá Francois és Neetens (3) szerint az arteria lakrimalisz táplálják. Megoszlanak a vélemények abban, hogy a retina központi artériája az idegben haladtában ad-e le ágakat, vagy nem. A fentebb említett pia plexus erei ugyanis csak felszínesen hatolnak az ideg testébe, legfeljebb a rostok felét látják el (4), az ideg központi részének vérellátása más úton történik. Többen (4, 5) leírtak az arteria centralis retinae optikuszon belüli részéből kilépő ereket, mások (3, 6, 7), ezt tagadják. Az ideg központi részében egy vagy több végarteria halad (3, 6, 7, 8, 9, 10) melynek eredete és lefutása tekintetében a vélemények megoszlanak. Az eltérések nem nagyon lényegesek, valamennyi lehetőség előfordulhat, csak nem tudjuk még melyik a leggyakoribb. Tény az, hogy a NO középső részének vérellátása nagyon szegényes és hasonlóan az ideghártyához lényegében egyetlen érre szorítkozik. A látóidegfő környékén bőséges összeköttetéseket találunk a Zmw-koszorúval és a hátsó ciliaris erekkel, hasonlóan bővebb érellátás van a kanalikulusz táján, de mindez csak az ideg perifériás részére vonatkozik a központi ér végarteria, egyéb erekkel nincs összeköttetése. Az ideg intrakranialis részének vérellátása még szegényebb, az előbb említett arteria centralis nervi optici ide nem folytatódik és ugyancsak sok a változat. Jellemző, hogy pl. a Dawson (11) által leírt artériát Steele, és Blunt (4) 34 boncolás alkalmával egyszer sem találták. Az eddig mondottakból következik, hogy az ideg centrális része vérellátási zavarokra igen érzékeny. Mind tudjuk, az erek mindig a szeptumokat követik, érelzáródás esetén tehát egy rostnyaláb sérül, rosttípusú látótér-kiesés lesz a következmény. A tapasztalatok szerint vaszkularis eredetű folyamatokban horizontalis hemianop jellegű kieséseket kapunk, hasonlóan a retina érelzáródásaihoz. Az ereződés ilyen irányú elrendeződése azonban a NO-ban nem bizonyítható, ilyenfajta látótérkiesés NO eredetű keringési zavarral jelenleg nem magyarázható. Az irodalomban mégis számos olyan kórképet ismerünk, amikor horizontális hemianop kiesés volt, biztosan látóideg eredetű érelzáródás következményeként. A nagy vérveszteség okozta hasonló kiesésről ma még nem tudjuk biztosan, hogy retinalis vagy NO eredetű-e. — Az ideg perifériás része, vérellátási zavarra nem érzékeny. Ha a központi ér záródik el, akkor keringési okból heveny tünetek lépnek fel, a látóidegfő vizenyőjével és a központi látás teljes elvesztésével. Ilyent látunk arteritisz temporalis eseteiben. A keringési viszonyokból értjük meg, hogy a látóidegfő bővebb vérellátása miatt hajlamosabb vizenyőre, mint a környező retina. Hasonlóan az érellátás magyarázza meg bizonyosfajta atrofia után fellépő sorvadásos gyűrűt a látóidegfő körül. De mi a helyzet 157
