Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
telenség, vérnyomásesés és narcosis után a részegséghez hasonló állapot bekövetkezte, amely gyakran izgatottsággal váltakozik. Később néha májbántalom és icterus fordul elő. A szövődmények sokrétűsége az oka annak, hogy általában, főleg a nem szakképzett altatóorvosok, idegenkednek az intravénás narcosistól. A rectális és intraperitoneális narcosis általában már nem használatos az embergyógyászatban. Az altatás technikai nehézségei és szövődményei miatt, ha elegendőnek bizonyul, előnyben részesítjük a helyi érzéstelenítést. Ez nem akadályozza munkájában az operáló orvost és a műtét egész ideje alatt fennmarad az orvos és a beteg között a sokszor nélkülözhetetlen kapcsolat. Természetesen helyi érzéstelenítés alkalmazásakor is gondoskodni kell a beteg psychés megnyugtatásáról és a motoros reflexkészség bizonyos fokú csökkentéséről. Az utóbbit könnyen elérhetjük a rendelkezésre álló sedativumok valamelyikével. Sokkal nehezebb azonban a betegek megfelelő psychés megnyugtatása, jóllehet a sedativumok hatására egészen aluszékonnyá válnak, de megmarad a műtét előtti félelmük és aggodalmuk, mert a sedativumokkal nem sikerül felfüggeszteni a psychés és psychomotoros functiokat és így nem sikerül legyőzni a műtét előtti izgalmat sem. A kívánt állapot eléréséhez olyan gyógyszerekre van szükség, amelyek részben és időlegesen kikapcsolják, vagy legalábbis meglazítják az agykéreg és köztiagy között a synapsisokat ; tehát mintegy gyógyszeres lobotomiátvégzünk a kívánt időre. Ezen követelmények kézenfekvővé tették a teljes, vagy részleges hibernatio, illetve az ezen eljáráshoz használt egyes gyógyszerek kipróbálását szemészeti műtétek kapcsán is. Itt nem jártunk új utakon, mert a szemészek közül is sokan alkalmazzák a chlorpromazinokat műtéti előkészítésre. Barraquer Moner számol be a legtöbb megfigyelésről (455), továbbá Rouherés Cantat (250), Burn, Hopkin, Edwards és Jones (89), Gibson Moore (58), Radnótés Véghelyi (30) valamint Contardo és mások. Az említett szerzők különböző eljárásokat, illetve gyógyszerkeveréket alkalmaznak ; ennek ellenére eredményeik eléggé egybehangzóak. Ki kell emelni, hogy a hibernatio egyedül nem pótolja az altatást, vagy helyi érzéstelenítést, csupán kedvezőbb körüményeket teremt azok véghezviteléhez. Műtéti előkészítésül az alábbi chlorpromazinokat használtuk : Largactil : (3-dimethyaminopropyl)-3-chlor-10-phenthiazin. Propaphenin : 3-(3-dimethylamino)-propyl-3-chlor-phenothiazin. Prothazin : N-(2-dimethylamino)-propyl-phenothiazin. HC1. Hibernal : (3-chlor-N)3-dimethylamino-propyl/phenothiazin. HC1. A többi azonos és összetételű gyógyszert : Megaphen, Latibon, Thorazine stb. nem volt módunkban kipróbálni. Fenti gyógyszerek fontosabb tulajdonságai a következők : a központi idegrendszert csillapítják (sedativ hatás), fokozzák más narcoticumok effectusát (narcobioticus hatás). Csökkentik a vegetativ tónust, a carotis-sinus reflexet, a gerincvelői reflexingerlékenységet, továbbá az érfalpermeabilitást és a szem belnyomását. vSüllyesztik a vérnyomást : feltehetően a peripheriás ellenállás csökkentése által, anélkül azonban, hogy a vesén átáramló vér mennyiségében, a glomerulus filtrátum, a paraaminóhippursav clearence és a filtrátiós fractio értékeiben a mérési hibahatárokat meghaladó változást idéznének elő (Szabó, Zsoldos, Pálinkás). Ezeken kívül görcsoldó, antipyreticus, antiemeticus és antihistamin hatásúak. Az agykéreg és diencephalon 10 Szemészet 145
