Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
A 19. alatti ulcus catharralén a sarló alakú fekély két végén acremoniosis lépett fel. Kerekded, szürkés-fehér s a fekély többi részéből (nívójából) kiemelkedő törmelékes felszínű csomócskák képében. A 20. alatti blepharitis ulcerosán a jól ismert színű és összeállású és kinézésű pörkök mellett és között több — 1—% mm átmérőjű — kerekded behorpadt (besüppedt) felszínű sárgás képlet lépett fel, mely majdnem színtiszta achorion Scbönleini-ra jellegzetes gombaelemekből állt. Tehát typikus favus scutulum volt. Egyes pillákban — melyek a scutulumban voltak — azt nem teljesen kitöltő fonalas gombatelep volt. Ezek egy része rekeszes, másik sporulálva volt. Igen érdekes volt számomra — s ez most már mind a 20 esetre vonatkozik — a kettős kórokozók egymással való találkozásának élőben (in vivo) való megfigyelése. Annál is inkább, mert az in vitro való találkozásról igen bő és gazdag anyagon volt alkalmam megfigyeléseket gyűjteni. Ezekről az észlelésekről még a centenáriumi tudományos ülésünkön alkalmam volt beszámolni részletesen. Utána úgy itthon, mint külföldi szaklapokban is megjelentek. Hogy az egyéb okból fennálló bajt nem csak meghosszabbíthatják és súlyosabbá is tehetik, azt már láttuk még azokkal a gombákkal kapcsolatban is, ahol gombás betegségről nem volt szó, s a lelet saprophytának tartott gombát nem mutatott. Természetesen ugyanez sokkal gyakrabban és fokozottabban észlelhető azokkal a gombákkal kapcsolatban, melyek nyilvánvalóan betegitőek s oculomycosisokat hoztak létre. Itt a gyógykezelés természetesen nehezebb és komplikáltabb s az antimycotikus részleg sohasem hiányozhatik. Azonban a másodlagos oculomycosisokkal kapcsolatban az ellenkezőjét is volt alkalmam látni. Erre már bizonyítékot szolgáltattak az első 14 betegnél szerzett megfigyelések is, melyek a jelenlegi 6 esetből adódókkal megszaporodva érdemesek arra, hogy összefogva együttesen is letárgyaltassanak. Ezek mindenikénél alkalmam volt látni és rámutatni arra, hogy vannak esetek, amikor a fennálló bajt nemcsak nem súlyosbítja a jelenlevő kórokozó gomba, hanem egyenesen gyógyítóan hat rá. Itt első helyen szerepel mindjárt, amint láttuk : az aspergillus flavus, mely nem csak in vitro mutatta meg több gomba és baktériummal szemben való gátló erejét, hanem in vivo is, amenynyiben az általa létrehozott 2 keratomycosis telepei egy staphylococcusos és egy streptococcusos ulcus serpensen átnőve a kórokozók eltűntek s maga a baj is gyorsan gyógyult. Egy pneumococcusos ulcus serpenst is — a gombás társfertőzés — mely penicillium crustaceum volt, a ráfertőzés igen előnyösen befolyásolt. A gombatelep megjelenése után az ulcus serpens nem terjedt tovább. A gyógyulás bár nem volt olyan gyors és frappáns, mint az előbbi gombával kapcsolatban, de a gombás gátlóerő hatására egyéb kezelés nélkül is bekövetkezett. Itt említendő meg a sorozatos erosio corneae recidivanshoz csatlakozó mucor corneális által létrehozott keratomycosis is, mely után — amint már láttuk is — újabb recidiva nem jelentkezett. Az erosio behámosodása nemcsak a mycosis szomszédságában, de a távolabbi részeken is meggyorsult, ebben az esetben in vivo gomba és virus találkozott. Természetesen, mint ahogy in vitro is láttuk és le is írtuk, a gombák és a baktériumok vírusok találkozásánál is van egy harmadik mód is, s ez az egymásközti semleges viselkedés. Ennek meggyőző példáját láttuk : a streptococcus okozta ulcus catharrale és az acremonium Corda által kiváltott keratomycosis között. Ahol a gombás góc növekedésével kapcsolatosan az ulcus is szélesbedett és hosszabbodott. Egyik sem zavarta a másikat. 133
