Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
legtöbbször visszacsúszott a csarnokba, miáltal szabálytalan coloboma keletkezett. Olykor ez a szivárványrész is az inhártyasebbe csípcdött és ilyenkor ,,körte”-alakú coloboma jött létre. Igen jó eredményekről számolt be Holst 455 iridencleisis esetében ; a műtét után mindössze 12,5%-ban volt szükség további pilocarpin használatra. Eseteinek 79,8%-ában sikerült megállítani a további funkciókiesést. A Holth és Pillát-féle iridencleisishez hasonló jó eredményt ad a műtét azon változata is, amelyben a szivárvány gyöki kimetszését utánzó kis irislebenyt csíptetünk az inhártyasebbe, mikoris a szivárványdarabkát festékhám felszínével előrenézőén fektetjük a kötőhártyalebeny alá. A szemgolyó glaukóma-ellenes sipolyképző műtétéinek változatos történetét egyébként Nordmann, továbbá Allen tanulmánya részletezi. Az elülső csarnokban történő műszeres behatolás elkerülése végett Weekers és munkatársai a lándzsaseb helyett Gayet (1882) szerint rámetszéses sebet készítenek a szaruszél közelében az inhártyán. Weekers L. és Weckers R., Hubin, Fanchamps, Bonhomme, Roussel, Mathieu, Heintz és Thibert 1930 óta több közleményben ismertette ezt a változatát az iridencleisisnek. Műtéti módosításukban szokatlannak mondható az a rész, amelyben a sebbe előeső szivárványt 2 #ess-csípővel fogják meg és kettészakítva (a sphinctert is) — az inhártyaseb 2 végébe csíptetik, majd a kötőhártyasebet gondosan összevarrják. Beszámolójuk szerint heveny glaukómának 85%-ában, szubakutnak93%-ában, idültnek 96%-ában és másodlagos zöldhályognak 70%-ában normalizálódott a szemnyomás és pilocarpin nélkül sem romlott a szem állapota. Gasteiger és Wagener a lEeefcers-módszerrel 94,8%-os kitűnő eredményt ért el glaukómások esetében. A szemnyomás 82,6%-ban myotikumok nélkül, 6,1%-ban myotikumokkal normalizálódott, 6,1%-ban pedig gyógyszer nélkül 15 Ilgmm körül volt. Gyakorlatilag a glaukóma minden fajtájánál hatásosnak bizonyult az iridencleisis. Klecker a Weekers-í.é\e módosítás szerint operált glaukómások 89%-ában olyan kitűnőnek találta az iridencleisist, hogy szerinte az olykor előforduló eredménytelenségek ellenére is csak ez lehet a „választott” műtét zöldhályog eseteiben. Különösen a késői fertőzés és lencsehomályok ritkaságát tartja kiemelendőnek. A Gayet szerinti rámetszéssel azaz „ab externo” végzett iridencleisis gyöki szivárványdarabka becsíptetésével szintén hatásos, amint Purtscher 78%-os és Sourdille 93,6%-os eredményességről beszámoló közleménye is bizonyítja. Günther és van Beuningen az iridencleisis szemnyomást szabályozó hatásmódjának összehasonlító tanulmányozása végett négyféle módosítás szerint végzett műtétet 163 zöldhályogoson. 55 betegen az eredeti Holth—Pillatmódszer szerint teljesen átvágott, 15 esetben perifériás irislebenykét csíptetett be az inhártyasebbe ; 80 glaukómáson „ab externo” módon teljes és 13 betegen perifériás szivárványlebenykét fektetett ki a kötőhártya alá. Egyik módosítás sem bizonyult feltűnően hatásosabbnak a többinél. A gonioscopos lelet alapján talán az „ab externo” módszer teljesen átvágott szivárványlebenyke becsíptetésével kedvezőbbnek ítélhető meg a filtrációs rés nyitvamaradása szempontjából, mint az eredeti módszer. Van Beuningen sorozatos gonioscopos vizsgálata alapján hangsúlyozza, hogy az iridencleisis szemfeszülést csökkentő hatása döntően függ a szivárványszárak becsíptetésének és a filtrációs rés képződésének terjedelmétől. Csak szabad, hegszövetes összenövésektől mentes szivárványlebeny kompakt becsíptetése biztosít jó prognózist az iridencleisis szemnyomást szabályozó hatása szempontjából. A filtrációs rés számára legjobb hely, s ez egyúttal szivárvány becsíptetés helyével is egyezik — a Schlemm-csatorna és az elülső 3 Szemészet 113
